A Kossuth-díjas költő, Tornai József fiának egyik kutatási területe, miként jelenik meg a transzcendencia a magyar lírában; erről könyvet is írt („Hol a bóbitád? – A transzcendencia képzetei a modern magyar költészetben, 201813118). Ebben József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor és Tornai   [>>>]

A Kossuth-díjas költő, Tornai József fiának egyik kutatási területe, miként jelenik meg a transzcendencia a magyar lírában; erről könyvet is írt („Hol a bóbitád? – A transzcendencia képzetei a modern magyar költészetben, 201813118). Ebben József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor és Tornai József líráját vizsgálta a tekintetben, hogyan jelenik meg költészetükben a teremtett világon túli spirituális mindenség. Nézete szerint a költészetnek van egy olyan rétege, amely nem tárható föl az irodalmi elemzés eszközeivel, hanem filozófiai, spirituális ismeretekkel fejthető meg. Így a szerző az egyetemes bölcselet és a metafizikai hagyomány felől közelített e lírai életművekhez; ezt teszi most is, amikor Tornai József költészetének a „keletiségét elemzi. Könyve – amely tagolás nélküli testes esszé – elején általában jellemzi édesapja líráját, mondván: rendkívül érzékletes, képszerű, látomásos, helyenként eksztatikus, ugyanakkor mélyen filozofikus töltetű, tömény gondolatiságú, amelynek megértése komoly olvasói közreműködést igényel. A szerző végigtekint a Tornai-lírát elemző, értékelő szakirodalom szerzőinek (Alföldy Jenő, Jánosi Zoltán, Pécsi Györgyi, Kiss Dénes) megállapításain, majd kijelenti: a legalaposabb elemzések sem voltak képesek e költészet összes jelentésrétegét föltárni. Ezután közelít az életműhöz a maga szempontjai szerint, föltárva e líra motívumait, szimbólumait (főképp a csillag motívumának jelentőségét hangsúlyozva), ezeknek a totalitást megjelenítő képességét kiemelve. A könyve gerincét alkotó részben fölfedi a Tornai-líra 25 rétegét, amelyek együttese a totalitás záloga. Ezek például: az önmeghaladás szándéka, az önfelszabadítás képessége; az irodalom mint létmód fölfogása; a végső kérdések vizsgálata; a transzcendens élmények hatása; a modernség és ősiség harmóniába hozása; az eredet, az ősiség kutatása; a folytonos hiányérzet stb. Rámutat, hogy Tornai transzcendencia-fölfogásában jelen van a szerelem, a szexualitás, a szellemi küzdelem a létrontással, a nyelv és a csönd egysége és a szintézisteremtés szándéka. Ezután ismerteti, miképp ismerkedett meg a költő a buddhizmussal, hogyan fordult el a kereszténység intézményes tanításaitól, és ezek a fejlemények miként jelentek meg a lírájában – sok-sok idézettel szemléltetve mondandóját. Az olvasmányos, kifejezetten érdekes közelítéseket tartalmazó, eredeti szempontokat fölvető nagyesszé – amelyet bibliográfia egészít ki – irodalomtörténeti állományok darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]