Megjelenésének napján négyszázezren vették meg az Egyesült Királyságban Harry herceg memoárját, a Tartalékot, az amerikai és kanadai piacot is beleszámítva pedig 1,4 millióan. A sajtó már előtte megszellőztetett belőle néhány részletet, például azt az esetet amikor a herceg antarktiszi expedíciója   [>>>]

Megjelenésének napján négyszázezren vették meg az Egyesült Királyságban Harry herceg memoárját, a Tartalékot, az amerikai és kanadai piacot is beleszámítva pedig 1,4 millióan. A sajtó már előtte megszellőztetett belőle néhány részletet, például azt az esetet amikor a herceg antarktiszi expedíciója során fagyási sérüléseket szerzett (egyebek mellett a nemi szervén), vagy azt, hogy néhány évvel ezelőtt Vilmos nevű bátyja, a jelenlegi trónörökös egy veszekedés közben megragadta és fellökte őt, a legnagyobb figyelmet azonban talán az a részlet kapta, ahol arról elmélkedett a herceg, hogy két afganisztáni szolgálata alatt a megölt tálib katonákra sosem emberként, hanem inkább sakkfigurákként gondolt, és „csak levette őket a tábláról. Végre magyarul is megjelent a memoár, melyben a herceg több mint négyszáz oldalon osztja meg emlékeit – saját életével és családjával kapcsolatban. Az epilógus 2021 áprilisában veszi kezdetét, amikor az immár Kaliforniában élő Harry visszautazott a szigetországba, hogy nagyapja, Fülöp edinburghi herceg temetésén részt vegyen. A rá következő napon, Frogmore kertjében, a régi, gótikus stílusú épület romjainál épp a családtagjaira vár, akik még nem érkeztek meg, közben pedig emlékezik a Nagypapára, hűvös modorára és karcos humorára, egy évekkel korábbi vadászatra és arra, hogyan viccelődött a frissen növesztett szakállával. De emlékezik 1997-ben, tragikus körülmények kötött elhunyt édesanyjára, Diana hercegnére is, nagymúltú családjára, Viktória királynőtől a trónról lemondott VIII. Eduárdig, első katonai bevetésére, valamint gyakori pánikrohamaira. Éppen ez az érzés fogja el őt, mikor megpillantja apját és bátyját. Az első kedélyes beszélgetés azonban hamar ismét veszekedéssé fajul, és így vezeti fel a herceg azt, hogy miért tartotta fontosnak elmondani, nemcsak a családjának, hanem az egész világnak a történetét és azt, hogy mi késztette őt arra, hogy feleségével együtt leváljanak a királyai családról. Innen kanyarodik vissza aztán az időben, elsőként 1997 nyarára, amikor a királyi család többi tagjával Balmoralban tartózkodott, miközben édesanyja és az új barátja Dél-Franciaországban nyaralt. Majd egy nappal később arra a pillanatra, amikor éjszaka Károly herceg közölte, hogy az édesanyja nem élte túl a párizsi balesetet. Feidézi az azt követő napokat (már amire emlékszik belőle), a temetést, és azt az akkori meggyőződését, hogy valójában még sokáig nem hitte el édesanyjának a halálát. Bemutatja visszatérését a Lundgrove iskolába, diáktársait és tanárait, azt, hogyan kezelték a tragédiát vagy apja hogyan vitte el nem sokkal később egy Spice Girls koncertre. Olvashatunk későbbi etoni tanulmányairól, a drogozásokról és az emlékezetes náci ruhás pózolásról, családjával való ellentmondásos kapcsolatáról, arról, hogy mennyire nem tudott kiegyezni a „Tartalék szerepével, afrikai és ausztráliai utazásáról, a katonai pályára lépés körülményeiről, a sandhursti évekről és Afganisztánról, az antarktiszi expedícióról és a Déli-sark 2013. december 13-i „megrohamozásáról, Károly és Kamilla összeházasodásáról, és arról, hogy Vilmossal együtt hogyan fogadták azt, Meghan Markle-lel való megismerkedéséről, kapcsolatuk fejlődéséről és az esküvőjükről, gyermekei születéséről, és természetesen arról a hosszas folyamatról, amely a királyi családtól való leváláshoz vezetett. Az epilógus azt idézi fel, hogyan látogatott haza anyja halálának 25. évfordulójára, és mikét érte nem sokkal később a királynő halálának híre. Vélhetően nálunk is sokakat érdekelni fog a kötet – ennek fényében ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]