1989 óta rendszeresen jelentkezik verseskötetekkel a fiatalabb magyar szerzőnemzedék egyik legjelentősebb, alkotója, Tóth Krisztina, akinek a 2016-os Ünnepi Könyvhét alkalmából jelenik meg tizenegyedik lírai összeállítása. Az eltelt idő alatt természetesen változott, kiforrott a költészete,   [>>>]

1989 óta rendszeresen jelentkezik verseskötetekkel a fiatalabb magyar szerzőnemzedék egyik legjelentősebb, alkotója, Tóth Krisztina, akinek a 2016-os Ünnepi Könyvhét alkalmából jelenik meg tizenegyedik lírai összeállítása. Az eltelt idő alatt természetesen változott, kiforrott a költészete, ugyanakkor stílusjegyei most is pregnánsan felismerhetően: a beszéd fonalának, szálainak tudatos és rendszeres elvesztése, az, hogy egyszerre látszik küzdeni a kimondhatatlan kimondásáért és azért, hogy összegyűjtse, felmutassa mindazt, amit e küzdelem során - mintegy véletlenül, szándéktalanul - felhalmozott. Alig van olyan költeménye, amely ne az út során "zsákmányolt" élményekről, felismerésekről, találatokról tudósítana... A másik sajátosság az apróságok, a jelentéktelenségek, a banalitások iránti felfokozott érzékenység, valamint az, hogy építőanyagul tudja használni e sok kis "semmisséget". Ez alkalommal négy ciklusnyi vers kapott helyet a kötetben: a sort a Futamidő nyitja meg, amit a Turista, A tanítvány és a Hosszúalvó című rész követ. Műve - mint mindig, most is - kitűnő, jelentős munka, minden versértő olvasónak ajánlandó. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]