Aki ismeri Szentesi Éva munkásságát, az tudja, hogy az írónő rákbetegségéről, gyógyulásának folyamatáról már két könyvében is megrendítő erővel és őszinteséggel számolt be (Hamvaimból, 201911060; A legfontosabbat utoljára hagytam, 202015217). 2015. május 13-a jelentette a fordulatot az életében,   [>>>]

Aki ismeri Szentesi Éva munkásságát, az tudja, hogy az írónő rákbetegségéről, gyógyulásának folyamatáról már két könyvében is megrendítő erővel és őszinteséggel számolt be (Hamvaimból, 201911060; A legfontosabbat utoljára hagytam, 202015217). 2015. május 13-a jelentette a fordulatot az életében, amikor kézhez vehette a negatív CT eredményt, ez azt jelentette, hogy a daganat tökéletesen elmúlt a szervezetéből. Gyógyulása során a lélek útját is járta, amikor megkísérelte felfejteni azokat a szálakat, amelyek eredői lehettek megbetegedésének. Mostani kötetében mozaikokból, gondolattöredékekből szervesül teljes egésszé a történet, amelyet bár egyes szám harmadik személyben vetett papírra a szerző, érzékelhető, hogy saját életét monitorozza, pásztázza, mintegy kívülállóként a maga mögött hagyott múltat és a jelen emlékek nélküli pillanatait. Szikár, őszinte szavakkal ír a csonkolt női test szemérmes szégyenéről, az anyaságtól megfosztott női szervek nincstelenségéről, miközben megjelenik a szerető társ, a férfi, aki biztonságot nyújt az életében, aki mellett lassan kezdi elhinni, hogy ő egymagában is szép lehet. Rendre gondolat villámok cikáznak a köteten át, amelyek többek között pontos látleletet adnak a közösségi média torz formáiról, arról, hogy miként bújnak hamis álarc mögé a véleményvezérek, amikor a világ valós problémái helyett célkeresztbe veszik az emberi esendőségeket és olyanok felett törnek pálcát, mondanak kegyetlen ítéletet, akik nem tudják megvédeni magukat Többrétű, gondolatokban gazdag kötet Szentesi Éváé, amely mindazok figyelmére érdemes, akik tudatosan élik a mindennapjaikat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]