A Nobel-díjas lengyel írónő regényének főszereplője a fiatal Mieczislaw Wojnicz, a lembergi egyetemista, aki 1913 őszén megérkezik a lenyűgöző szépségű hegyek közé, a sziléziai Görbersdorf szanatóriumába, hogy tüdőbaját kezeltesse. E leírhatatlan szépségű táj a cselekmény előre haladtával mind   [>>>]

A Nobel-díjas lengyel írónő regényének főszereplője a fiatal Mieczislaw Wojnicz, a lembergi egyetemista, aki 1913 őszén megérkezik a lenyűgöző szépségű hegyek közé, a sziléziai Görbersdorf szanatóriumába, hogy tüdőbaját kezeltesse. E leírhatatlan szépségű táj a cselekmény előre haladtával mind fontosabb epikai tényezővé válik, mert szinte észrevétlenül rabul ejti az oda érkezőket. Az alaphelyzetet illetően ez a regény Thomas Mann A varázshegy című művének párdarabja lehetne, azzal a különbséggel, hogy a lengyel írónő könyvében az idő szétfolyik, hogy a szereplők véget nem érő filozófiai-morális témájú eszmecseréket folytatnak a lét értelmét és a nők természetét boncolgatva, némi feminista felhanggal színezve. Főként az a szembetűnő különbség a két regény között, hogy amíg Thomas Mannál a természet a harmónia képét sugározza, addig Olga Tokarczuknál a természetben megbúvó sötét erők sejtelmét, a fenyegetettséget jelenti. Ezt az alaphelyzetet súlyosbítja Wojnicz paranoiája, aki az apja által belesulykolt érzések miatt folyton úgy érzi, hogy megfigyelik, leskelődnek utána. A fiatalember a saját testétől is idegenkedik, minden életmozzanatra gyanakvással figyel, visszatérően az apja alakja nyomasztja. A lábadozó betegek rengeteg szabad idejükben örökösen vitáznak, eszmét cserélnek, beszélgetésük többször a női nemre terelődik; ekkor merül föl „empusa alakja, a kísérteté, aki gyönyörű nő képében igézi meg a férfiakat, majd végez velük. Tokarczuk nőalakjai is valamiképp a végzetet testesítik meg, a halált idézik, kezdve Wojnicz korán elhunyt édesanyjával, végezve azzal a hiedelemmel, hogy az elüldözött, bántalmazott nők szelleme az erdőben bolyong, és minden évben egy férfi áldozatot követelnek. Itt, Görbersdorf környékén is rejtélyes halálesetek történnek, ráadásul a tisztánlátást megnehezíti, hogy az olvasó előtt némelykor nem világos, mi a történés és mi a delíriumos lázálom, a képzelgés. A világtól elzárt tüdőbajos betegek, megfosztva a tér- és időérzékelés lehetőségétől, az elszigeteltség delíriumában élve a természet rabjaivá válnak. Olga Tokarczuk költői-filozófiai-spirituális közelítésű, mitikus elemekkel tűzdelt horrorba hajló regénye a műfaj új szintre emelését jelenti. [<<<]