Sziklainé Lengyel Zsófia a maga küldetését történetmentő vállalkozásnak nevezi, olyan krónikás ő, aki mások emlékeit rögzíti, szerkeszti, hogy megörökítse az utókor számára. Ilyen szándékkal készült ez a dokumentumkötet, amely holokauszttúlélők 88 emlékezését tartalmazza. A szerkesztő az interjúk   [>>>]

Sziklainé Lengyel Zsófia a maga küldetését történetmentő vállalkozásnak nevezi, olyan krónikás ő, aki mások emlékeit rögzíti, szerkeszti, hogy megörökítse az utókor számára. Ilyen szándékkal készült ez a dokumentumkötet, amely holokauszttúlélők 88 emlékezését tartalmazza. A szerkesztő az interjúk készítése közben azt tapasztalta, hogy alanyai nem egyszerűen a szörnyűségek fölidézői, de tanulságtevők is, kifejezetten az átörökítés reményében osztották meg a gondolataikat a nyilvánossággal. Hogy ez mennyire sikerült, azt Schein Gábor író ajánlásának mondatai igazolják: „Ezek a kis történetek a holokausztról szólnak, de valójában élni segítenek. Apró tanítások az életről, az élet szeretetéről, mások szeretetéről. A könyv voltaképp történelmi olvasókönyv, amely izgalmas vagy megindító elbeszélések mellett magyarázatokat is tartalmaz, részint lábjegyzetek, részint a kötet végén található fogalomtár nyújtásával. A bevezetőt író Hetényi Zsuzsa rámutat: e könyv abban tér el a holokausztirodalom kiadványainak többségétől, hogy nem életutakat jelenít meg, mindössze életepizódokat, emlékezetes eseteket, akár egyazon személy különálló történeteit. A bevezetés szerzője ír a történetek anekdotikus jellegéről, az oral history egyik sajátos formájáról, a „her-historyról, azaz a női szemszögű elbeszélésekről, de említi a véletlennek a sorsban játszott szerepét is. A bevezetés után áll az életben maradottak 80 története, például azé a munkaszolgálatos férfié, aki a Dunán, csónakon szökött meg a táborból, majd tüzértiszti egyenruhában, magát katonának kiadva élte túl a vészkorszakot. A másik férfit a zsidó kórház betegeként bújtatták az ápolók. Egy akkor 23 éves lány arról mesél, hogy miképp vagonírozták be őket a józsefvárosi pályaudvaron, és rabsága elején rabtársai miként lopták el a cipőjét, hogy azon kenyeret vegyenek maguknak. Volt, akit a HÉV-en igazoltattak, és annak ellenére megúszta a helyzetet, hogy nem volt igazolványa. Egy személytől olykor több történet olvasható; valamennyi végén vastag betűvel szedett tárgyszavak szerepelnek, amelyeknek értelmezései a kötet végén található fogalommagyarázó jegyzetekben találhatók. A kiadvány tartalmaz még nyolc embermentő személytől származó epizódot. Itt szólal meg az az akkor 19 éves lány, aki édesanyja személyi okmányaival mentett ki egy asszonyt a csillagos házból. Más arról mesél, hogy az őrök egy egész füstölt sonkáért engedtek el valakit a munkaszolgálatosok táborából. Az archív felvételekkel szemléltetett történelmi olvasókönyv a holokauszt-irodalom forrásértékű, egyben olvasmányos irályú darabja. [<<<]