Az Erdélyi Fejedelemség története esetében az utóbbi években felélénkült kutatást megelőzően a prozopográfiai és archontológiai kutatások kevesebb figyelmet kaptak a Magyar királysághoz képest, ezen belül is a fejedelmek pénzügyeit (mind a fiskális, mind a magánbirtokaik ügyeit) intéző fejedelmi
[>>>]
Az Erdélyi Fejedelemség története esetében az utóbbi években felélénkült kutatást megelőzően a prozopográfiai és archontológiai kutatások kevesebb figyelmet kaptak a Magyar királysághoz képest, ezen belül is a fejedelmek pénzügyeit (mind a fiskális, mind a magánbirtokaik ügyeit) intéző fejedelmi prefektusok szerepe maradt viszonylag homályban. Viszont az utóbbi évek felélénkült figyelme és az egymást érő alapkutatások lehetővé tették, hogy a kincstári igazgatást helyén kezelje a történészek céhe. A jelen kötet magát forráskiadványként aposztrofálja, melyet a sorozat alcíme is jelez (Okmánytárak), azonban Mátyás-Rausch Petra és Szalai Ágnes tanulmányai miatt egy jóval „komolyabb kiadvánnyal van dolgunk. Az előbbi kutató felvázolja – részletekbe menően – mindazt, amit a kutatás eddig kiderített a fejedelmi kincstári igazgatásról, a kincstári főtisztviselőkről mind a Bethlen-korban, mind a Rákócziak idején. Két prefektus életútját ismerhetjük meg (Bolgárfalvi Sebess Miklós és Nagykendi Kendi János), majd a források következnek. A prefektusok leveleiből részletesen megismerjük, hogyan működött napi szinten a kincstár élete, az adminisztráció és a források elosztásának és beszedésének folyamata. A második részben Szalai Ágnes tanulmányát olvashatjuk Udvarhelyi György prefektusi működéséről (1664–1667), így a fejedelmi udvartartás ellátását, a hadak ellátását, a bányászatot és a bányák működését, valamint a harmincadhelyek igazgatását. Majd Udvarhelyi levelei következnek. Mivel a kötet egy még folyamatban lévő alapkutatáshoz kapcsolódik, a szerkesztők csak egy illusztris válogatást tudtak adni e levelekből, melyeket a mai magyar helyesírásai szabályok szerint közölnek, a latin kifejezéseket megtartották, a személy- és helyneveket egységesítették, s ahol ki lehetett következtetni bizonyos – a mondatból hiányzó – szavakat, szögletes zárójelek között beillesztették azt a mondatba. A komoly tudományos munka eredményeként megszületett forráskiadvány az NKFIH FK 124684-es számú, „Kincstári és bányaigazgatás Erdélyben és Felső-Magyarországon (1613-1657) című fiatal kutató pályázat támogatásával készült. A korszak kutatóinak és történelemszakos hallgatóknak ajánlható kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]