2025-ben emlékeztünk Nagy László születésének századik évfordulójára. Vélhetően kevesen tudják, hogy a Kossuth-díjas költő, műfordító kezdetben festőművésznek készült, s az Iparművészeti Főiskolán tanult grafikát, majd a Képzőművészeti Főiskolán rajzot. Emellett kezdett verseket is írni, és aztán   [>>>]

2025-ben emlékeztünk Nagy László születésének századik évfordulójára. Vélhetően kevesen tudják, hogy a Kossuth-díjas költő, műfordító kezdetben festőművésznek készült, s az Iparművészeti Főiskolán tanult grafikát, majd a Képzőművészeti Főiskolán rajzot. Emellett kezdett verseket is írni, és aztán 1948 nyarán eldöntötte, hogy inkább költő, műfordító lesz. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára, magyar–szociológia–filozófia szakra, majd áttért az oroszra. Ezt követően főként az irodalmi karrierje révén lett ismert, ám élete végéig megmaradt a kapcsolata a képzőművészettel: festett és grafikákat készített, könyveket ilusztrált, sőt az Élet és Irodalom képszerkesztőjeként, valamint kiállítások megnyitójaként is aktív szereplője volt kora magyar képzőművészeti életének, melyben legendássá vált Kondor Bélával való – egymást is kölcsönösen inspiráló – barátsága. Az MMA Kiadó gondozásában megjelenő, albumformátumú kötet Nagy László képzőművészeti tevékenysége előtt tiszteleg. Az első részben Jánosi Zsolt irodalomtörténész a kép és metafora jelentőségét foglalja össze a költő Németh László világérezékelésében és önkifejezési formáiban, a képvilág szerkezetétől a folklórminták használatán, a költő „fényképező tudatán, a históriai idő és a bibliai meder versekben való megjelenésén, a magyar képzőművészet jelentős alakjairól írott költeményeken, a Kondor- és a Nagy-galaxis kapcsolódásain át a portrékig és képversekig. A hangsúlyosabb második részben Kondor-Szilágyi Mária művészettörténész (Kondor Béla lánya), a Műcsarnok főkurátora tekinti át, korszakolja és eljárási technikák szerint csoportosítva mutatja be Nagy László képzőművészeti munkáit, az olajfestményektől és akvarellektől az ikonokon, grafikákon, újság- és könyvillusztrációkon, valamint naplórajzokon át a népművészeti ihletésű kézműves tárgyakig és a kisplasztikákig. A végén a szerző röviden összegzi a képzőművész Nagy László jelentőségét. A képzőművészeti alkotások jó minőségű reprodukcióival illusztrált kiadványt irodalomjegyzék, a Nagy László képzőművészete kapcsán összeállított válogatott bibliográfia, a költő-képzőművész által megnyitott kiállítások listája, rövid életrajz, angol nyelvű összegzés, valamint a Vértanú arabs kanca című vers (1967) szövege zárja. [<<<]