Cím: |
Zárka
| Alcím: |
hihetetlen események a hármas számú női cellában
| Szerző: |
Jarmis, Kira (1989) |
Közrem.: |
Bíró Júlia (ford.) |
Szerz. közl: |
Kira Jarmis ; [ford. Bíró Júlia]
| Kiadás: |
[Budapest] : Open Books, 2022 |
Eto: |
882-31Jarmis, K.=945.11
| Tárgyszó: |
orosz irodalom ; regény |
Egys.cím: |
Neveroâtnye proisšestviâ v ženskoj kamere No. 3 (magyar)
| Cutter: |
J 46
| ISBN: |
978-963-572-005-7
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
494 p.
| UKazon: |
202207085
| Kivonat: |
Régóta köztudott, hogy a putyini Oroszországban az ellenzékkel a hatóságok nem bánnak kesztyűs kézzel. Kira Jarmis, Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus sajtótitkára, első regényében bemutatja a börtöncellákban elzárt rabok emberi oldalát, a magára hagyott és kiszolgáltatott psziché
[>>>]
Régóta köztudott, hogy a putyini Oroszországban az ellenzékkel a hatóságok nem bánnak kesztyűs kézzel. Kira Jarmis, Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus sajtótitkára, első regényében bemutatja a börtöncellákban elzárt rabok emberi oldalát, a magára hagyott és kiszolgáltatott psziché összeomlásának folyamatát. A történet szerint Ánya egy korrupcióellenes tüntetésen vett részt: a tömeg oszlatásakor elszabadult káoszban véletlenül nekiszalad az egyik rohamrendőrnek, amit az a hatóság ellen elkövetett erőszakként értelmez, és letartóztatja a lányt. Ekkor veszi kezdetét Ánya kafkai utazása, mely során az orosz büntetés-végrehajtás gépezetének apró fogaskerekeit is megismerhetjük. A rendszer szenvtelen precizitása és unott monotonitása élesen ellentétben áll mindazzal, amit a lány gondolt a filmek és regények kapcsán a börtönről. Hétköznapi emberek állnak előtte az uniformisban és hétköznapi emberek várnak rá a cellában is, mindenki teszi a dolgát, és mindenki elégedetlen a rendszerrel. Ánya megismerkedik a többi fogvatartottal, akik szintén nevetséges vétségekért vannak benn (lejárt jogosítvány vagy éppen mert visszaszóltak egy rendőrnek). A regény realista eszközökkel mutatja be ezt a világot, amely a maga kisszerűsége miatt lesz mégis elképesztően értelmetlen és borzasztó, ami kicsinyítő tükörként a kortárs orosz és kelet-európai populista rezsimekről árul el igen sokat. A lányokkal Ánya lassan megismerkedik, mindenki nyitott, beszélgetnek és játszanak, próbálják eltölteni az unalmas órákat. A regényt éppen az unalom, a monotonitás ábrázolásának nyelvi lehetőségei teszik izgalmassá, és emelik egy szimpla politikai pamflet fölé. A hármas számú cella és Ánya történetét a kortárs orosz politikai élet és az orosz irodalom iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk, aktualitása vitán felül áll.
[<<<]
|
|
|