Küllemében, stílusában, tipográfiájában olyan ez a kötet, mint egy mindenre nyitott, kíváncsi, okos diáklány természettudományos megfigyelési naplója. Az összecsengés nem véletlen: a szerző ugyanis pont így, ehhez a "régi énjéhez" visszanyúlva alkotta meg ismeretterjesztő képeskönyvét, amely   [>>>]

Küllemében, stílusában, tipográfiájában olyan ez a kötet, mint egy mindenre nyitott, kíváncsi, okos diáklány természettudományos megfigyelési naplója. Az összecsengés nem véletlen: a szerző ugyanis pont így, ehhez a "régi énjéhez" visszanyúlva alkotta meg ismeretterjesztő képeskönyvét, amely egyfajta szubjektív tisztelgés a természet és az örök emberi nyitottság, megismerési vágy előtt. A kézzel ügyesen, szemléletesen felskiccelt, könnyeden színezett ábrákat kézírást idéző szöveg kíséri, amelyekben Julia Rothman minden őt érdeklő megfigyeléséről, az általa összegzett tudásról, a benne a természetről, természeti környezetről kialakított képről ír, rajzol. A nagyvárosi környezetben, New York szívében felnőtt lányt egy jó barátja - szerzőtársa -, John Niekrasz vezette rá az effajta személetmódra, a világ ilyesfajta ismeretére, így az ő iránymutatásával született meg ez a könyv is, benne hét tematikus fejezettel. Az elsőben (Az alapok) szinte véletlenszerű egymásutánban, röviden esik szó az évszakok váltakozásáról, a Föld rétegeiről, az ásványokról és kőzetekről, a domborzati formákról - és a tájképfestészetről. A folytatásban ír Julia arról, ami a fejünk felett, orrunk előtt van (felhők, csillagok, időjárás, viharok, szivárvány, füvek, bogarak, vadvirágok, méhecskék), arról amikre kirándulás közben figyelt fel (fák, páfrányok, gombák), az állatvilágról és madarakról, illetve a nem kevésbé csodás és sokszínű vízi világról. Az irodalomjegyzékkel záruló kötet már iskolás kortól ajánlható, de örömmel fogják felnőttek is lapozgatni. [<<<]