Nem állítja egyszerű feladat elő olvasóját Lydia Davis: figyelem, a sorok közötti olvasás, a felszín mögötti tartalom megértésének a képessége kell ahhoz, hogy teljes értékűen tudjuk befogadni írását. Stílusa minimalista, nincs a szó hagyományos értelmében vett, időben építkező történet, nincsenek   [>>>]

Nem állítja egyszerű feladat elő olvasóját Lydia Davis: figyelem, a sorok közötti olvasás, a felszín mögötti tartalom megértésének a képessége kell ahhoz, hogy teljes értékűen tudjuk befogadni írását. Stílusa minimalista, nincs a szó hagyományos értelmében vett, időben építkező történet, nincsenek párbeszédek, a szereplők név nélküliek, emlékek, hangulatok, epizódok, hétköznapi és merőben szokatlan képek mozaikjából áll össze a melankolikus szerelmi történet - mert bár konkrétan szerelemről (sőt, szexről) sem esik szó, hamar egyértelművé válik, hogy ez a történet fő vezérszála. Fokozatosan körvonalazódnak a fő karakterek is. A mesélő egy középkorú nő, főiskolai irodalomtanár és műfordító, akit keserédes szerelem fűz egy nála tizenkét évvel fiatalabb munkanélküli, állandóan pénzhiányban szenvedő, néha verseket farigcsáló fiatalemberhez. A különös pár sejthetően együtt él; mindketten első (talán soha meg nem születő) könyvükön dolgoznak. Az egymásba csúszó idősíkok már jóval a kötet vége előtt felfedik kettejük történetének kifutását: a nő nem múló szerelmi bánattól megtörve, lelkileg mélyen megsérülve próbál a múlt emlékfoszlányaiból valamiféle örömöt, az élet értelmét visszakapni - kétségbeesetten megidézni azt a periódust, amikor szerethetett és szeretve volt... Az igényesen megírt mű elsősorban művelt hölgyolvasók figyelmére számíthat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]