Tóth Krisztina legújabb könyve először mintha csak a mai magyar viszonyok között játszódna, de lassan feltűnik az olvasónak, hogy a jelenünkben is tapasztalható társadalmi és politikai visszásságok mintha némileg el lennének túlozva, lassan összeáll a kép, hogy – ha nem is beszélhetünk egy
[>>>]
Tóth Krisztina legújabb könyve először mintha csak a mai magyar viszonyok között játszódna, de lassan feltűnik az olvasónak, hogy a jelenünkben is tapasztalható társadalmi és politikai visszásságok mintha némileg el lennének túlozva, lassan összeáll a kép, hogy – ha nem is beszélhetünk egy posztapokaliptikus Magyarországról – egy véres polgárháború után felálló új rendnek lehetünk tanúi. Egy olyan renddé, amely a populista magyar rezsim autokráciáját meghaladva már valóban begyújtotta a diktatúra rakétáit, és a társadalmi feszültségeket a csúcsra járatva uralja az emberek életét a félelmen és a teljes összeomlás fenyegető rémén keresztül. Ebben az ismerős, mégis karikaturisztikus és torz világban játszódik az Ünnepi Könyvhétre megjelent regény cselekménye. Sodródó életutak metszik egymást, de a csak érintőlegesen kapcsolódó személyek folyamatosan be vannak zárva saját valóságukba, miközben elmenekülnek a realitás elől, a lehetősége is elvész annak, hogy meglássák az örök emberit a másikban is. Az egyes szám első személyű elbeszélő egy történész, akit a polgárháborús összeomlás után szinte egyedüliként vettek át az Új Egyetemre, s ahol már maga sem tudja, mit és miért tart. Órái és kutatása értelmét vesztette, a kiégett nő próbálja énje apró darabjait a város egyik elismert pszichológusának segítségével összerakni. Eközben a bűntudat, a tudatosan nem vállalt gyermek kísértő hiánya, egy zaklatott intézetes fiú zaklatással vegyes kálváriája, valamint a pszichológus gondjai is előtérbe kerülnek. A terrort tartogató jelenben a múlt elveszett morzsái felértékelődnek, Giselle és a pszichiáter, dr. Kreutzer egyaránt az emlékek felé fordulnak. Az orvosnak édesanyja elvesztése és lomos otthonának átnézése adja meg a lehetőséget a szembenézésre. Egzisztencialista mélyfúrás, az emberi kapcsolatok és a lélek összetett ábrázolása jellemző Tóth Krisztina könyvére, melyhez a hátteret éppen az az új rendszer adja, amely a legkevésbé sem kedvez ezeknek. A majom szeme görbe tükör, benne még talán idejében megláthatjuk magunkat. A regényt a kortárs irodalom iránt érdeklődő olvasók figyelmébe ajánljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]