spanyol irodalom, történeti művek ; történeti művek, spanyol irodalom ; spanyol irodalom, krónikák ; krónikák, spanyol irodalom ; spanyol irodalom, emlékiratok ; emlékiratok, spanyol irodalom ; spanyol irodalom, memoárok ; memoárok, spanyol irodalom ; spanyol irodalom, naplók ; naplók, spanyol irodalom
A családtörténetek egyre gyarapodó száma azt mutatja, hogy az egyes egyének és az belőlük álló közösségek emlékezetkultúrája változásban van: a kollektív és kulturális emlékezet a történeti (hivatalos) emlékezet, vagyis a történelem mellett búvópatakként mindig is jelen volt, ám manapság egyre
[>>>]
A családtörténetek egyre gyarapodó száma azt mutatja, hogy az egyes egyének és az belőlük álló közösségek emlékezetkultúrája változásban van: a kollektív és kulturális emlékezet a történeti (hivatalos) emlékezet, vagyis a történelem mellett búvópatakként mindig is jelen volt, ám manapság egyre többen fordulnak tudatosan szűkebb közösségük vagy családjuk története felé. A magyar irodalomban Esterházy, Nádas, Závada vagy Oravecz prózája is (igen eltérő prózapoétikai eljárásokkal) ebbe az irányba mutat. A jelen kötet szerzője egy nehezen meghatározható műfajú művel állít emléket családjának, és próbálja saját helyét és szerepét pontosabban meghatározni. A német zsidó ősökkel bíró író antropológusként dolgozik az USA-ban és Mexikóban, így eleve egy kevert kultúrájú és nyelvű területen tevékenykedik. A mű hibriditása az elbeszélő identitásának hibriditását is szépen színre viszi: tudományos monográfia, nagyívű esszé és személyes családtörténet szépirodalmi feldolgozása. Az öt nagy fejezetben elbeszélt családtörténet 1933-ban veszi kezdetét, amikor Hitler a nemzetiszocialistákkal átveszi a hatalmat Németországban. A család először Belgiumba, majd Dél-Amerikába menekül, hogy majd évtizedekkel később Izraelben telepedjenek meg. A nagyapa még a Német Birodalomban nő fel, itt alakít ki sikeres ügyvédi praxist, míg testvérei orvosok lesznek, az apa nyolc éves 1933-ban, így ő már Belgiumban és Dél-Amerikában éli meg a felnőttkor éveit, teljesen más benyomások, tapasztalatok és közben a német nyelv elfeledése, melyet a kötet írójának tudatosan nem tanított meg. A nyelvcsere a vándorló zsidó diaszpóra életében nem jelentett komolyabb identitásválságot, az adott országok (Oroszország, Lengyelország, Magyarország) lakosságától általában külön éltek, jogilag korlátozva, saját szokásaik szerint irányítva életüket. A szerző azt járja körbe saját és családja életén keresztül, hogy a nyelvcsere, az országok közti vándorlás milyen hatással van az egyénre, ha ez a korábbi stabil közösségi és vallási alap is megszűnik. E modern vándorlást és sodródást Odüsszeusz bolyongásaihoz hasonlítja, mivel a görög hős is egyedül tette meg nagy útját, szemben a pusztában közösségként vándorló zsidósággal, akikkel már emiatt nem tud közvetlen kapcsolatot kialakítani. Érdekes, izgalmas, megindító, máskor elborzasztó könyv, amelyből a huszadik század második fele tárul az olvasók elé. A tájékozódást, a hangulat megragadását fotókkal teszi még közvetlenebbé a szerző. Társadalomtörténészeknek, antropológusoknak és a szépirodalom kedvelőinek ajánlható kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]