Egészen kicsit korától sokat mesélt édesanyja Sándor Erzsinek, saját fiatalkoráról, bővebb családjáról. Valósággal családi naplót adott elő neki piciny kispesti lakásuk konyhájában vagy fürdőjében, órára, percre lebontva emlékeit, gyakran ugyanazt a történetet többször is elmesélve. Egy idő után   [>>>]

Egészen kicsit korától sokat mesélt édesanyja Sándor Erzsinek, saját fiatalkoráról, bővebb családjáról. Valósággal családi naplót adott elő neki piciny kispesti lakásuk konyhájában vagy fürdőjében, órára, percre lebontva emlékeit, gyakran ugyanazt a történetet többször is elmesélve. Egy idő után maga is bele tudott kapcsolódni a történetfolyamba, úgy, mintha jelen lett volna az egykori eseményeknél, már-már ismerősként üdvözölve az emlékek szereplőit. Megismerte így az összes halottat anyja életében, meg azt az egy élőt - az apját, - akit anyja halottnak tekintett. Ott volt például a világszép Margit néni, a valóságos világkalandor, aki Moszkvában az ujja köré csavarta a nagyhercegeket, és aki véletlenül megölt egyet, ami miatt kitoloncolták Oroszországból. Aki aztán visszatért rövid időre Magyarországra, beleszeretett Kálmán bácsiba, abba az ékszerészbe, akinek el akarta adni a gyémántjait, és akivel aztán együtt költöztek ki Brazíliába. És akik a legjobbkor, a zsidótörvények idején vitték magukkal a szerző anyját, "Kismargitot". Aki hamar népszerű lett a riói magyar kolóniában, és akit aztán a szerelem hazahozott Magyarországra. Aki nővére kalapszalonjában kezdett dolgozni, és pont a forradalom évében megszülte őt. Az apát, Tóth Lászlót, aki '56-ban nyugatra menekült, és onnantól kezdve semmit nem hallottak róla. És sok-sok további személyt, akiknek kacagtató vagy éppen szomorú történetét meséli el a szerző az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötetben, saját emlékeit is belefoglalva a történetfolyamba. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]