A magyar posztmodern próza legismertebb szerzője néhány esztendeje látta meg Szüts Miklós akvarelljeit, és akkor ígérte meg: "majd írok hozzájuk gyilkossági történeteket". Azóta eltelt némi idő, az író pedig egyetlen történetet alkotott a képekhez, az sem gyilkossági, vagy nem úgy, ahogy annak   [>>>]

A magyar posztmodern próza legismertebb szerzője néhány esztendeje látta meg Szüts Miklós akvarelljeit, és akkor ígérte meg: "majd írok hozzájuk gyilkossági történeteket". Azóta eltelt némi idő, az író pedig egyetlen történetet alkotott a képekhez, az sem gyilkossági, vagy nem úgy, ahogy annak idején gondolta. Köztudomású, hogy az író 2015 őszén jelentette be egy nyílt levélben, hogy hasnyálmirigyrákban szenved. Ez a történet pedig így kezdődik: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hasnyálmirigy. Pontosabban egy Hasnyálmirigy. Hát valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának, életvidám, link fickó, festményen úgy festene, mint a költő Balassi Bálint, lenne bajusza, korabeli főfödője és nem utolsó sorban vitéz kardja". Nos, ilyen bevezetés után az író fölidézi szülei megismerkedésének történetét, amely vidéken esett meg, tekintve, hogy az író édesapját, gróf Esterházy Mátyást kitelepítették a fővárosból, jövendőbelije pedig egy ugyancsak kitelepített ismerősét érkezett meglátogatni a faluba. Egy pillanat alatt egymásba szerettek. Az író egy váratlan fordulattal átlényegíti apját és anyját, mindkettejük nevét A monogrammal jelölve, és elmeséli, hogy A és A 2016 márciusának egy hajnalán az Üllői úton találkozott, a régi Bárka Színház előtt. A friss szerelem mámorában észre sem vették, hogy egy galeri fogja őket körbe. A férfit alaposan megverik, a nőt nem bántják, aztán mint akik elunták az egészet otthagyják őket. "De akkor már hárman kuporogtak az éjjeli Üllői úton, ők ketten meg a szerelmük." Az író végül összejátszatja anyja és apja csaknem hetven évvel ezelőtti megismerkedését a 2016-os, elképzelt hajnali kalanddal, hogy végül visszatérjen kiinduló pontjához, a Hasnyálmirigyrákhoz, "akiről" a képzeletbeli esküdtszék megállapítja: ő A bűnös. Esterházy Péter ebben a megkettőzött történetben, ebben a megduplázott időben élet és halál problémáját veti föl, középpontjában a szerelemmel, az egymásra találással. Vagyis arról ír, ami az emberi létezés alapja, ami minden emberben benne van: a másokra gondolásról, az együttérzésről, a vonzalomról, a sorsközösségről. Végül is a saját betegségét szublimálja irodalommá, igazi posztmodern szöveggé, amely egyben értelmezési lehetőséget nyújt Szüts Miklós nonfiguratív, sötét tónusú, kontrasztos színvilágú képsorozatához. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]