Mit tudhatunk meg az állambiztonság működéséről egy évtizedeken keresztül aktív ügynök jelentéseiből? Hogyan zajlott, milyen indokokra hivatkozva a beszervezés? Miként hatották át az emberek mindennapjait az állandó feljelentések? Hogyan változtak meg egy családon, egy szomszédságon, egy   [>>>]

Mit tudhatunk meg az állambiztonság működéséről egy évtizedeken keresztül aktív ügynök jelentéseiből? Hogyan zajlott, milyen indokokra hivatkozva a beszervezés? Miként hatották át az emberek mindennapjait az állandó feljelentések? Hogyan változtak meg egy családon, egy szomszédságon, egy munkahelyen vagy egy falun belül a személyes kapcsolatok a besúgás vagy feljelentés hatására? Ilyen és hasonló kérdésekre igyekszik válaszolni Horváth Sándor történész, a Történettudományi Intézet főmunkatársa legújabb, az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötetében. A szerző az állambiztonság működését egy konkrét személy, egy csak Gy. néven emlegetett férfi jelentésein keresztül igyekszik bemutatni. A történetmesélést azonban 1944/45 telével kezdi - azzal az eseménnyel, amely az akkor vasutasként dolgozó, és a nyilasokkal szimpatizáló Gy. életében is fordulópontot jelentett. A Székesfehérvárhoz közeli Seregélyesen teljesített szolgálatot, abban az időszakban, amikor néhány hónapon belül a település többször is gazdát cserélt (elfoglalták az oroszok, majd a németek visszafoglalták, az újabb szovjet bevonulásig). A német visszafoglalást követően feljelentést tett egy, a Kárpátaljáról érkezett ruszin vasutas ellen, azzal vádolva őt, hogy bútort lopott másoktól és nőket szolgáltatott ki orosz katonáknak, és egy másik társával együtt ő kísérte el a vádlottat a csendőrségi kihallgatásra. A ruszin férfit ez alapján kivégezték, és a közeli kastély parkjában tömegsírba temették. Gy.-t még 1945 végén letartóztatták, háborús bűn elkövetésének vádjával. Akkor még felmentették, ám az ügyét később - amikor újabb hajtóvadászatot indítottak állítólagos nyilasok ellen - ismét elővették, és tíz év kényszermunkára ítélték. Hamarabb, 1950-ben helyezték szabadlábra, és visszament szülőfalujába, a Salgótarjánhoz közeli bányásztelepülésre, Zagyvarónára. A bánya írnokaként dolgozott, majd munkástanácsi tagnak választották 1956-ban. Ez utóbbira, valamint háborús bűncselekményére és nyilas múltjára való tekintettel szervezték be ügynöknek, és innentől kezdve több mint harminc éven keresztül küldte jelentéseit a falu lakóiról. Első megbízatása az 1956. decemberi bányászsztrájkhoz és sortűzhöz kapcsolódott; az utolsó pedig arról szólt, hogy jelentse, a Nagy Imre-újratemetés milyen visszhangot váltott ki a bányásztelepülésen. Zagyvaróna NB II-es focicsapatának kísérőjeként is megfigyelte a csapat tagjait, de ügynöktevékenysége során még saját apósáról is jelentett, vagy éppen arról a falubeliről, aki nem volt hajlandó neki drótot eladni kerítéskészítéshez. A szerző gazdagon szemléz Gy. jelentéseiből és tartótisztje megjegyzéseiből, ugyanakkor számos interjúrészletet is közöl, többek között az 1996-ban elhunyt Gy. özvegyével folytatott beszélgetések alapján. A fekete-fehér fotókkal illusztrált, olvasmányos kötetet bibliográfia zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]