A kortárs gyerekkönyvek között akadnak olyan alkotások, melyeket nyugodtan lehet gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlani. Viplala története ezek egyike: az olykor igen realista színekkel megfestett történetet a varázslat és a humor minden esetben oldja, ám a könnyed hangnem és a varázslattal
[>>>]
A kortárs gyerekkönyvek között akadnak olyan alkotások, melyeket nyugodtan lehet gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlani. Viplala története ezek egyike: az olykor igen realista színekkel megfestett történetet a varázslat és a humor minden esetben oldja, ám a könnyed hangnem és a varázslattal megoldott helyzet nem feledteti, hogy alapvetően egy igen szegény családról olvashatunk, ahol a gyerekek (Jánoska és Nella Della), valamint értelmiségi apjuk zacskós levest eszik főzelékkel heti számra. A könyv igen komoly társadalomkritikát fogalmaz meg, melyet a játék, a humoros feszültség ellensúlyoz; azt gondolhatnánk, hogy varázslatos manó, Viplala ismét kimenti a bajból a családot, a hogy korábban (bár nem kis galibát okozott, miközben segíteni próbált), azt látjuk, hogy a tettképtelen apa mégis talál önerőből egy állást, még ha nem is a legjobban passzoló munkát, de legalább egy jól fizető állást. A megjelenő kis varázsmanó, aki most nem egy egérlyukon át jut el hőseinkhez, hanem egy ételautomatából megvett garnélasaláta kellős közepén ül, csak bonyolítja a család életét, még ha igen sok boldog és humoros percet szerez a gyerekeknek és az olvasóknak. A manó az apa főnökét is tacskóvá változtatja, aztán nem akarja visszaváltoztatni. A főnök családja és alkalmazottai az apára kezdenek el gyanakodni, akinek egy korlátokat nem ismerő manót kell megfékeznie, miközben megtartja jól fizető állását. Izgalmas történet, jól felépített narratíva: a gyermekirodalom kedvelőinek, valamint gyerekeknek, kiskamaszoknak ajánlható igen igényesen illusztrált (Dániel András) kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]