„És kezdődik az eredményhirdetés itt, a berni stadionban! Egy nagy körben állnak a csapatok és a fotósok, egyik oldalon a győztes magyar, a másikon a nyugatnémet csapat. Középen egy kis emelvényen áll Jules Rimet, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség leköszönő francia elnöke, aki ma utoljára adja át a   [>>>]

„És kezdődik az eredményhirdetés itt, a berni stadionban! Egy nagy körben állnak a csapatok és a fotósok, egyik oldalon a győztes magyar, a másikon a nyugatnémet csapat. Középen egy kis emelvényen áll Jules Rimet, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség leköszönő francia elnöke, aki ma utoljára adja át a trófeát a győztes csapatnak, mégpedig a magyarnak! Most sétál oda Puskás Ferenc, a magyar csapat kapitánya Monseiur Rimet-hez. Rimet pár szóban méltatja a magyar csapatot, bizony, van miről mesélnie! E pillanatban adja át a Rimet-kupát Puskásnak, és kezet fog vele. Nagyon sportszerűen Fritz Walter, a németek csapatkapitánya is odamegy Puskához gratulálni s kezet fogni. Puskás visszasétál győztes társaihoz a trófeával. Magyarország világbajnok! Ezek a mondatok Szepesi György sportkommentátor szájából hangoznak el Szabados Gábor debütáló regényének nyitányában, 1954. július 4-én. A „berni csoda néven emlegetett meccsről van szó, ám aki kicsit is jobban ismeri a futballtörténelmet, tudhatja, hogy Szepesi Györgytől ezek a mondatok nem hangozhattak el Bernben. A labdarúgó-világbajnokság döntőjén ugyanis hiába rúgott rögtön az elején egy-egy gólt Puskás és Czibor, a nyugatnémetek később egyenlítettek, a második félidő vége előtt öt perccel pedig berúgták a harmadik góljukat, és bár ezt követően Puskás lőtt még egy gólt, azt a játékvezető les miatt nem adta meg, így pedig kikapott az „Aranycsapat Nyugat-Németországtól. A sokakat meglepő vereség a német futballtörténelem fontos pillanata lett, míg a magyarok számára nagy csalódást jelentett. Szabados Gábor azonban azt képzelte el regényében, mi lett volna, ha az Aranycsapat győz és az akár milyen politikai következményekkel is járhatott volna. A szerzői képzelet szerint a győzelem hatására nem történt meg az 1956-os forradalom, de a rendszerváltás sem, sőt még 2019-ben is a Magyar Dolgozók Pártja van hatalmon. Az ország a Tanácsköztársaság kikiáltásának századik évfordulójára készül, így kiemelten fontos a hatalom számára, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a diadal napjának hatvanötödik évfordulóját. Épp ezért az MDP Agitációs és Propaganda Osztálya eldönti, hogy a vb-győzelem évfordulójára ki kell adni egy könyvet, amelyben egykori munkások emlékeznek vissza a berni döntőre és arra, hogy a győzelem hogyan hatott a munkásöntudatukra. A feladatot a Népsport internetes oldalának fiatal újságírója, Szabados elvtárs kapja, aki kamaszkora óta sokszor visszahallgatta már az akkori közvetítést a berni meccsről. De vajon miként halad a könyv megírásával? Milyen nehézségekbe ütközik az egyre diktatórikusabb Magyarországon? Az újságíró tud mindeközben segíteni az öccsén, Jocón, akit egy szervezkedés miatt zártak börtönbe? Mi van, ha a kutatómunka során talált bizonyítékok szerint nem minden úgy történt 1954. július 4-én, mint ahogy azt a propaganda azóta is terjeszti? Mi van, ha semmi sem igaz a győzelemből, vagy ha a magyarok követtek el vesztegetést? Ha Puskás és Bozsik a hatalom állításával szemben más nincs is életben, Czibort pedig megölték a nemzetbiztonság emberei? És ha mindez az évfordulóhoz közeledve kitudódik, az milyen következményekkel járhat?... Szabados Gábor regénye merész gondolatkísérlet, s abból a szempontból is érdekes, hogyan nézhetne ki az internet és az okostelefonok korában egy államszocialista Magyarország. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]