A világtörténelem kétségkívül egyik legismertebb női uralkodója (VII.) Kleopátra egyiptomi királynő. A számos róla szóló regény (és film) mellett Shakespeare drámája az egyik legfontosabb irodalomtörténeti lenyomata, melyben immár egy öregedő csábítóként találkozhatunk Kleopátra alakjával. Ő az   [>>>]

A világtörténelem kétségkívül egyik legismertebb női uralkodója (VII.) Kleopátra egyiptomi királynő. A számos róla szóló regény (és film) mellett Shakespeare drámája az egyik legfontosabb irodalomtörténeti lenyomata, melyben immár egy öregedő csábítóként találkozhatunk Kleopátra alakjával. Ő az egyik legbonyolultabb, legsokszínűbb, legösszetettebb női szereplő, akit a nagy angol drámaíró valaha is megteremtett. De mégis, miért Antonius és Kleopátra a színdarab címe és miért nem Kleopátra és Antonius? Elvégre Kleopátra volt az uralkodó, a ptolemaioszi Egyiptom királynője, a világ talán leggazdagabb akkori uralkodója, míg Antonius hadvezér, előbb Julius Caesar híve, egyben konzultársa, később a második triumvirátus tagja Augustussal és Marcus Aemilius Lepidussal együtt, majd Kleopátra férje. És vajon miért maradt ki teljesen Kleopátra alakja Shakespeare másik római tárgyú darabjából, a Julius Caesarból? A darab idején Rómában élt Caesar szeretőjeként, a diktátor fiának, Caesarionnak az édesanyjaként, Shakespeare mégis kihagyta őt a történetből. Mindez azon túl, hogy Kleopátra nő volt, vélhetően annak is köszönhető, hogy Shakespeare római történetírók, főként Plutharkhosz és Cicero feljegyzései alapján rajzolta meg Kleopátra alakját. Ezzel nemcsak az a gond, hogy ezek a szerzők legalább egy évszázadnyi távolságból írtak a királynőről, hanem az is, hogy gyűlölték őt. Nem bírták ugyanis elviselni, hogy egy nő akár csatát is nyerhet a rómaiak ellen – ám mivel végül a rómaiak győztek, ők írták a történelmet. Mindezen szempontok alapján döntött úgy Natasha Solomons, hogy itt az ideje visszahelyezni Kleopátrát a méltó helyére, és elképzelni, milyen lehetett ez a történet az ő szempontjából. A kevés rendelkezésre álló, jórészt problémás forrás miatt a szerző nagy mértékben támaszkodik a fantáziájára. Igyekszik azonban Kleopátrát egy olyan uralkodónőként ábrázolni, akinek emberi arca van. Egyrészt megőrizni istennő jellegét, hiszen ennek révén lehetett egyáltalán Egyiptom uralkodója, másrészt bemutatni a minden halandóban lévő törékenységet, a fiáért aggódó anyát, aki végül feláldozza az életét az országáért. Megismerhetjük a regényből gyermekkorát, azt, hogy a fáradó kedvenc lányaként miként gyarapította tudását az Alexandriai Nagy Könyvtárban, arra készülve, hogy egy napon majd trónra lépjen. De azt is, hogy apja halála után miként osztozott Ptolemaiosz nevű öccsével a trónon, s a kettejük közötti konfliktus hogyan sodorta veszélybe Egyiptom jövőjét. Találkozhatunk a Rómából érkező Julius Caesarral is, akiben Kleopátra felismeri, hogy ő lehet a hatalom megtartásának kulcsa, így aztán a római diktátor szeretője lesz, követi őt Rómába és gyermeket is szül Caesarnak. A Julius Caesar meggyilkolását követő napokig ívelő történetet a szerző Kleopátra és Caesar másik szeretője, Cato húga és Brutus anyja, Servilia szemszögéből mutatja be. „Csodálatos regény. Friss és érzékletes újragondolása egy jól ismert történetnek – írta a műről a The Times kritikusa. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]