Ismét visszatérnek a kuflik, ezek a furcsa kis lények, amelyek alakra sok mindenre hasonlítanak – kiflire, kukacra, babra vagy kavicsra –, ugyanakkor meg semmire sem, és akik a saját maguk által vájt üregekben élnek, egy domb belsejében. Dániel András legújabb mesekönyvében ismét két rövid történet
[>>>]
Ismét visszatérnek a kuflik, ezek a furcsa kis lények, amelyek alakra sok mindenre hasonlítanak – kiflire, kukacra, babra vagy kavicsra –, ugyanakkor meg semmire sem, és akik a saját maguk által vájt üregekben élnek, egy domb belsejében. Dániel András legújabb mesekönyvében ismét két rövid történet kapott helyet. Az elsőben különleges vendég érkezik az Elhagyatott Rétre: egy vándorkaktusz. Fityirc, Pofánka és Zödön elsőre észre sem veszik őt, utóbbi azonban ugródudorával véletlenül beleül a kaktuszba. Még soha nem láttak vándorkaktuszt, aki szerencsére szívesen mesél neki a kalandjairól, amelyeket a világ különböző tájain élt át, Bögreföldétől Fagyivosztokon át a Szőrszivacs-szigetekig. Ők meg cserébe megmutatják neki a kedvenc helyeiket az Elhagyatott Réten A másik történet (Jó utat, mohamanyi) elején a vándorkaktusz épp búcsúzik az Elhagyatott Rét lakóitól, mert várja a nagyvilág, elsőként a Kitalált Erdő. A kuflik azonban kitalálják: szerveznek neki egy felejthetetlen búcsúünnepséget. Kiosztják egymás közt a feladatokat, a főzéstől a tűzifagyűjtésen és a dekoráción át a búcsúajándék elkészítéséig. Miközben a többiek sürögnek-forognak, a vándorkaktusz összebarátkozik a kupac tetején található beszélő fatuskóval, aki egykoron a brengetegben élt, és a benne lakó mohamanyival. Elhatározzák, ők is vele tartanak a Kitalált Erdőbe A szórakoztató történeteket ezúttal is a szerző saját készítésű rajzai kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]