A hadtörténész szerző a tőle megszokott módon – alapvetően levéltári forrásokra és emlékezésekre alapozva – dolgozza föl a II. világháború jelentős hadmozdulatait, ütközeteit, és rendszerint a páncélos erők összecsapásait. Ezúttal is így jár el, amikor a német 1. páncélos hadsereg – és ennek   [>>>]

A hadtörténész szerző a tőle megszokott módon – alapvetően levéltári forrásokra és emlékezésekre alapozva – dolgozza föl a II. világháború jelentős hadmozdulatait, ütközeteit, és rendszerint a páncélos erők összecsapásait. Ezúttal is így jár el, amikor a német 1. páncélos hadsereg – és ennek részeként a magyar VII. hadtest – 1944. márciusi-áprilisi hadműveleteit idézi föl. 1944. tavaszán a szovjet hadsereg minden területen offenzívában volt, már Ukrajna nyugati területein folytak a harcok. Itt állomásozott a német seregtest Hans Valentine Hube tábornok parancsnoksága alatt, az ő elöljárója volt Erich von Manstein tábornagy; kettejük legfőbb célja akkor már az volt, hogy elkerüljenek egy sztálingrádihoz hasonló vereséget, amely a német páncélos erőkben is pótolhatatlan veszteségeket okozott volna. Velük szemben állt – helyesebben nyomult előre – a Zsukov marsall vezette 1. Ukrán Front, amely bekerítve akarta megsemmisíteni a német haderőt. Az ő haditervét nevezte az akkori szovjet hadvezetés Sztálin második csapásának. A németek nem mozdulatlanul várták a szovjet támadást, hanem mozgó védelemben vonultak vissza, mindig az adott terület terepviszonyaihoz igazítva harcászati taktikájukat – innen jön a kötet címe, A vándorló katlan. Ádáz és fordulatos küzdelem bontakozott ki, így a visszavonuló, de erőiket megkímélni szándékozó németeknek szükségük volt minden találékonyságukra, szervezési és rögtönzési képességükre, hogy elkerüljék a bekerítést. Számvéber Norbert a két tavaszi hónap hadmozdulatait követi nyomon, szinte napról napra, kitérve a magyar VII. hadtest szerepére, valamint a Tarnopol városáért folyó véres küzdelmekre. A szerző a hozzáférhető iratanyag segítségével rekonstruálja az eseményeket; elbeszéli az előzményeket, a szovjetek nyugati irányú előre nyomulásának korábbi fejleményeit, majd a hadmozdulatok 1944. március 4-től április 17-ig tartó négy mozzanatát. Említi a szovjet hadvezetés hibáit, a Vörös Hadsereg súlyos veszteségeit, ugyanakkor megállapítja, hogy a határozott és szakszerű német hadvezetés elérte, hogy a német páncélosok kitörjenek a szovjet katlanból, ugyanakkor Tarnopol súlyos áldozatokkal járó védelme stratégiai szempontból fölösleges volt. Számvéber Norbert hadtörténeti munkája rengeteg tényadatot sorakoztat, Függeléke is testes adattár; az értekezés szövegét lábjegyzetek kísérik, a kötetet a Térképek és fényképek melléklete zárja. A vaskos könyv szakkönyvtárak anyaga. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]