Alma újságíróként már régóta Rómában él; tudatosan hagyta maga mögött szülővárosát, Triesztet. A történet akkor indul, amikor apja halála után kénytelen hazatérni, hogy átvegye az örökséget. Ez a visszatérés azonban nem pusztán gyakorlati ügyintézés: három nap alatt egész múltja újra feltárul   [>>>]

Alma újságíróként már régóta Rómában él; tudatosan hagyta maga mögött szülővárosát, Triesztet. A történet akkor indul, amikor apja halála után kénytelen hazatérni, hogy átvegye az örökséget. Ez a visszatérés azonban nem pusztán gyakorlati ügyintézés: három nap alatt egész múltja újra feltárul előtte. Gyerekkorában Alma két egymástól teljesen eltérő világ között nőtt fel. Anyai nagyszülei a régi közép-európai Trieszt világát képviselték: elegáns polgári kultúrát, kávéházakat, osztrák–magyar hagyományokat, rendezett életet. Apja viszont gyökértelen, titokzatos figura volt, aki állandóan eltűnt a jugoszláv határ túloldalán, soha nem lehetett pontosan tudni, mivel foglalkozik. Alma gyerekként egyszerre vonzódott apja szabadságához és szenvedett a kiszámíthatatlanságától. A család végül a trieszti fennsíkra, a Karsztra költözött, ahol az élet nyersebbé és bizonytalanabbá vált. Ebben az időszakban érkezett a család életébe Vili, egy belgrádi értelmiségi házaspár fia. Alma és Vili kapcsolata kezdetben testvérszerű, később azonban mély és bonyolult szerelemmé alakult. A fiú testesítette meg Alma számára a délszláv világot, amely egyszerre egzotikus, veszélyes és csábító. Közösen nőttek fel a határvidék különös atmoszférájában: Triesztben, ahol Kelet és Nyugat, olaszok, szlovének és szerbek kultúrája folyamatosan egymásba csúszott. A múlt idillje összeomlott a jugoszláv háború kitörésekor; Vili szerb származása és a háború brutalitása lassan lehetetlenné tette, hogy együtt legyenek. A lány rádöbben, hogy az a közös világ, amelyben felnőttek, végérvényesen megszűnt. A jelenben Alma újra találkozik Vilivel, aki apja hagyatékának kezelője lett. A találkozások során lassan felszakadnak a régi emlékek és titkok. Fokozatosan megérti, hogy apja egész életében a határok között létezett: sem Olaszországhoz, sem Jugoszláviához nem tartozott igazán, és ugyanezt az örökséget adta tovább a lányának is... A lassú sodrású regényben az emlékezés, a város hangulata és a szereplők belső vívódásai dominálnak. Trieszt szinte önálló szereplővé válik: a tenger, a szél, a kikötők, a kávéházak és a határ közelsége végig meghatározza a történet tónusát. Federica Manzon érzékenyen mutatja meg, hogyan fonódik össze a személyes identitás a történelemmel, és hogyan hagyott nyomot a Balkán szétesése egy egész generáció lelkében. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]