Ingo Möbius, a német emlékezetkultúra fontos aktora Heinz Kühn (1920-2017) naplóföljegyzéseiből és utólag papírra vetett emlékezéseiből állította össze ezt a könyvet, amely egy jóravaló német fiatalember sorsában mutatja föl a II. világháború tragédiáját, amelynek drámaiságát a puszta életrajzi   [>>>]

Ingo Möbius, a német emlékezetkultúra fontos aktora Heinz Kühn (1920-2017) naplóföljegyzéseiből és utólag papírra vetett emlékezéseiből állította össze ezt a könyvet, amely egy jóravaló német fiatalember sorsában mutatja föl a II. világháború tragédiáját, amelynek drámaiságát a puszta életrajzi tények is jelzik: Heinz Kühn 1938 őszén öltötte magára a Wehrmacht egyenruháját, és csak egy évtized múltán, 1948 decemberében térhetett haza szülőföldjére a szovjet hadifogságból. A háború elején egyszerű besorozott közlegény volt, a végén többszörösen kitüntetett százados. A szerkesztői narrációból és Kühn jegyzeteiből egybeszerkesztett kötetben tipográfiai megoldással válnak el Ingo Möbius magyarázatai, összekötőszövegei és Kühn színalányomással megkülönböztetett eredeti szövegei, amelyek együtt, az időrend szerint párhuzamosan futnak. A kétféle szövegből összeálló élettörténet a diákévek, a Hitlerjugendben eltöltött idők megidézésével kezdődik; az emlékező csupán 18 éves volt, amikor behívóparancsot kapott a Wehrmacht egyik páncélelhárító alakulatához. Megemlékezik kiváló emberként megismert századparancsnokáról, beszámol a német haderő prágai bevonulásáról; ő is tagja volt annak a díszelgő alakulatnak, amely a Vencel téri katonai parádén fölvonult. A szerző magyarázatai és Kühn emlékezései kirajzolják az elbeszélő sorsába belesűrűsödött háborús krónikát: a lengyelországi hadjáratot, tiszti kiképzését, Ukrajna megszállását, a Donyec vidékén folyt harcokat, a keleti front téli viszontagságait, a páncélvadász alakulat baltikumi, az 1944 nyári kurlandi katlanban történt ütközeteit, majd szovjet hadifogságba kerülésének történetét. 1948 végén szabadult a lágerből, négy év után ekkor látta viszont a feleségét, akitől közvetlenül az esküvőjük után el kellett búcsúznia. Emlékezése ott ér véget, hogy miután hazatért, az 1949-ben létrejött Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadserege fölajánlotta számára a szolgálat lehetőségét. Heinz Kühn emlékezései nem is annyira a harctéri eseményeket közvetítik, sokkal inkább az átélt események emberi tanulságait és közösségi tapasztalatait. A személyes emlékezést Ingo Möbius magyarázatai, kiegészítései kísérik, ezek rajzolják föl a személyes nézőpontú beszámoló történelmi, hadtörténeti, harcászati perspektíváit. Az archív fotográfiák sokaságával és dokumentummásolatokkal szemléltetett könyv függeléke az emlékező katonai pályafutásának adatsorait közli. A memoár a II. világháború keleti hadszínterének forrásértékű ismeretét nyújtja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]