„A természetet semmi sem érdekli. Nem fogja megköszönni, hogy elektromos hibridautót vásároltál. Nem lesz kedves hozzád azért, mert napelemet szereltél fel. Nem ad kicsivel több esőt, mert beérted két gyerekkel, eggyel, vagy egyáltalán nem vállaltál gyereket. Sem több, sem kevesebb szén-dioxidot   [>>>]

„A természetet semmi sem érdekli. Nem fogja megköszönni, hogy elektromos hibridautót vásároltál. Nem lesz kedves hozzád azért, mert napelemet szereltél fel. Nem ad kicsivel több esőt, mert beérted két gyerekkel, eggyel, vagy egyáltalán nem vállaltál gyereket. Sem több, sem kevesebb szén-dioxidot nem nyel el azért, mert elmész szavazni. Nem kíméli a korallzátonyokat, a gleccsereket és az esőerdőket, csak mert rábeszélted a gyerekeidet, hogy mégiscsak kóstolják meg a húspótlóból készült darált hús. Ezt az idézetet olvashatjuk a svéd újságíró debütáló regénye borítólapjának belső oldalán. Jens Liljestrand regénye a közeli jövőben játszódik, benne a svéd társadalom, ahogy azt az író felvázolja, mindenki számára ismerős lehet: stabil, kiegyensúlyozott polgárok, akik közül egyre többen próbálnak minél többet megtenni azért, hogy a klímakatasztrófát még idejében elkerülhesse az emberiség, na és persze a másik oldal, a klímatagadók köre. A szerzőt mindez csak háttérként érdekli, adva van tehát a svéd mindennapok, a jóléthez és a biztonsághoz szokott emberek; Liljestrand azonban arra kíváncsi, hogyan viselkednek hősei, ha mindez eltűnik, amikor a rend helyét a káosz veszi át. A bolygó klímája megállíthatatlanul változik, s ez a változás elérte Svédországot is. A kiszáradt erdők hirtelen lángra kaptak, és hatalmas erdőtüzek ütötték fel a fejüket országszerte. A regényben a kataklizma elől próbálnak elmenekülni a főszereplők, miközben kezdetben még bíznak a kormányban, de be kell látniuk, hogy csak magukra és közeli hozzátartozóikra számíthatnak. A regény négy szálon fut, négy főszereplő nézőpontjából ismerhetjük meg az eseményeket: a negyvenes éveiben járó Didrik háromgyerekes családapaként a felső középosztály sorait gyarapítja, Melissa a klímaválságot tagadó influenszerként a maga mikrovilágát éli, a városi buborékban tervezi egyszerű életét. A harmadik szólam egy fiatal fiúé, akit egykori teniszező apja testileg és lelkileg is tönkre tett, André nem érez mást csak dühöt, melynek a kaotikus állapotok termékeny táptalajt biztosítanak. Paradox módon a legfiatalabb főszereplő, Vilja, Didrik tinédzser lánya válik valóban konstruktív karakterré, aki megpróbálja megszervezni a menekülést, irányítani a tehetetlen embereket. A regény plasztikus módon mutatja be, mivé válik az ember, amikor az élete kerül veszélybe. Sötét színekkel megfestett tabló, amelyet a jövő generációba vetett hit mégis inkább a bizakodás felé mozdít el. A svéd szerző regényét Patat Bence fordításában élvezheti a magyar közönség. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]