Annak ellenére, hogy a Magyarország már lassan húsz éve tagja az Európai Uniónak, az ország elhagyása a mai napig valamilyen szinten tabusított témának számít: hiába van majd minden magyar családban legalább egy tag, aki már élt vagy éppen most is külföldön él, az itthon maradtak a be nem vallott   [>>>]

Annak ellenére, hogy a Magyarország már lassan húsz éve tagja az Európai Uniónak, az ország elhagyása a mai napig valamilyen szinten tabusított témának számít: hiába van majd minden magyar családban legalább egy tag, aki már élt vagy éppen most is külföldön él, az itthon maradtak a be nem vallott irigységen túl nem igazán foglalkoznak a témával. Angela Murinai könyve üde színfolt ebben a diskurzusban, mivel saját tapasztalatai alapján mutatja be, milyen az élet Németországban egy magyar anyának két kamaszfiúval együtt. A kivándorlás alapja egyrészt a magyar realitás, mind társadalmi, mind gazdasági szinten, azonban egy komoly lelki trauma is meghúzódik a háttérben. A család elvesztette a szerető apát, a gondoskodó férjet és az egyik fiút, a gyász megélésében, a feldolgozásban és továbblépésben a környezet sem segít igazán. Így a család egy feldolgozatlan traumával terhesen vág neki az új életnek. Mivel az anya nyelvtudása szinte nulla, így lépésről lépésre végigkövethetjük az új élet buktatóit, a félreértéseket, melyek olykor bosszantók, máskor szórakoztatók, a helyiek elutasító, de gyakrabban segítő magatartását, és az egész folyamat lelki hátterét. Megismerjük a német bürokráciát, a dialektusok érthetetlen világát, és az olvasók, valamint az anya szemei előtt a saját útjukra lelő fiatalemberek bontakozó lehetőségeit. Családregény, traumaregény, napló. Angela Murinai könyve, amely az Ünnepi Könyvhétre jelent meg, százezrek közös tapasztalatát fogalmazza meg szépírói eszközökkel. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]