A fiatal svéd író számára, aki már az IKEA bútorok világában nőtt fel, mi sem természetesebb annál, a sokak számára szürreálisnak tűnő elképzelésnél, hogy ki-ki előregyártott elemekből, saját maga barkácsolja össze a koporsóját. A regény központi alakja, Samuel Miller egy koporsókészítő tanfolyam   [>>>]

A fiatal svéd író számára, aki már az IKEA bútorok világában nőtt fel, mi sem természetesebb annál, a sokak számára szürreálisnak tűnő elképzelésnél, hogy ki-ki előregyártott elemekből, saját maga barkácsolja össze a koporsóját. A regény központi alakja, Samuel Miller egy koporsókészítő tanfolyam szervezője és vezetője, aki egy szép nyári napon hirdetést ad fel, arra vonatkozóan, hogyan színesíthetnék meg az emberek a vakáció időszakának két hetét, azzal a foglalatossággal, hogy a természeti szépségekben gazdag svéd szigeten, az ő irányításával elkészítik saját koporsójukat. Miller mindenkit szeretettel invitál „egzisztencialista kézműves foglalkozására és biztosítja a jelentkezőket, hogy semmiféle előismeretre nincs szükségük a barkácsoláshoz, a szervező minden kelléket biztosít és remek ételekkel és relaxációs lehetőségekkel is ellátja az érdeklődőket. Ennek az abszurd helyzetnek az „alapállásából indítja el történetét a szerző, amely egyszerre megrendítő, elgondolkodtató, ugyanakkor humoros, mulatságos is. Amikor kopogni kezdenek a kalapácsok és alakulni kezd a résztvevők keze alatt a saját koporsójuk, mindannyiukban elindul egy különös folyamat, gondolatban felelevenedik addigi életük számos jelentős, vagy éppen jelentéktelenen állomása, szerelmek és barátságok, a családtagokhoz való viszonyuk, elfojtott indulatok és soha vissza nem térő alkalmak hangulatai színesítik a munkás két hét mindennapjait. A táborozók között sokféle ember van, többek sorában egy idős házaspár, a hetvenes éveikben járó, Agnes és Tom valamint a kutyájuk, Pamacs. Mindketten nyugdíjasok és annak örülnek, hogy új emberekkel ismerkedhetnek majd meg a táborban. Jelen van még a profi focista, Omar, aki kevéssé érdeklődik a koporsókészítés iránt, ő a feleségét, Lisát kísérte el, mert a nő egy hospice házban dolgozik nővérként, gyakorta találkozik haldoklókkal és szeretné megérteni a lelkiállapotukat, úgy érzi ebben a „barkácsolási folyamatban majd közelebb kerülhet a halál gondolatához. Charlie, harmincas éveiben járó nő, aki sokáig élt Angliában, most, hogy visszatért hazájába, úgy gondolja, hogy a tanfolyam feléleszti majd benne a svéd együttélés szabályait. Gottfried szintén a harmincas éveinek közepén jár, ő kereskedő, véleménye szerint itt nemcsak az asztalosmunka fortélyait tanulhatja meg, de végre szembe nézhet a haláltól való félelmével is. A 22 éves egyetemi hallgatót, Victort a kíváncsiság hozta el a szigetre, mert úgy érzi meg kell ismerkedni azokkal az emberekkel, akik efféle „elmebeteg szakkörön vesznek részt. A 61 éves Lars igazi szellemi ember, ő színdarabokat ír és rendez, az a meglátása, hogy a 21. századi emberiségnek legnagyobb betegsége az, hogy „mindenki folyamatosan a fejében él, ezért akarja átélni a halál „küszöbének élményét. Ezeknek az embereknek a kapcsolódási pontjai és az emlékeik lendítik előre a remekül „formába öntött, különös történet, amely egyszerre gondolkodtatja el az olvasót, miközben mosolyt is csal szája szegletébe. Szórakoztató, számos tanulsággal szolgáló, élvezets olvasmány, amelyet érdemes széles körben ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]