A Yale Egyetemen végzett pszichológusi diplomával rendelkező férfi hároméves korától nagykorúvá válásáig az amerikai gyermekgondozási szolgálatok kitettségére volt bízva. Ekként az állami gondozás útvesztőiben bolyongva visszaemlékezésében hiteles képet fest a nevelőszülői rendszerről, a befogadó   [>>>]

A Yale Egyetemen végzett pszichológusi diplomával rendelkező férfi hároméves korától nagykorúvá válásáig az amerikai gyermekgondozási szolgálatok kitettségére volt bízva. Ekként az állami gondozás útvesztőiben bolyongva visszaemlékezésében hiteles képet fest a nevelőszülői rendszerről, a befogadó családokról és a társadalmi osztályokról, miközben egy szociológus munkatársa véleményét is megosztja ezzel kapcsolatban: az Egyesült Államokban a gyermekjólét terén szinte minden újítást – beleértve az árvaházakat és a gyermeknevelési támogatásokat – elsősorban a felnőttek érdekei vezérelték, míg az, hogy mi a legjobb a gyerekeknek, másodlagos szempont volt. Bevezetőben három tagból álló nevének, Robert Kim Henderson, magyarázatát adja. A név mindegyik elemét mástól kapta, egyfelől apjától, akit soha nem ismert, részint anyjától, aki súlyos drogfüggő volt, ezért vették állami gondozásba gyermekét, a harmadik neve pedig az őt befogadó családtól származik. A szeretetre éhes kisfiú soha nem érezhette, hogy elfogadják, óvó, féltő gondoskodással vigyázzák fejlődését. Ennek ellenére valami sorstól kapott különös erő folytán már kamaszkorában tudatosult benne, egyetlen módon, tanulással tud kiemelkedni abból a közegből, amelybe az élet igazságtalanul belekényszerítette. Véleménye szerint a bizonytalan környezet, a gondviselők folyamatos váltakozása nem azért érinti hátrányosan a hozzá hasonló sorsú gyerekeket, mert a jövőbeli tanulási esélyeiket csökkenti ez a helyzet, hanem azért mert a szeretetlenség, a kiszolgáltatottság sokakat már kamaszkorban a társadalom perifériájára taszít, annak legcsekélyebb reménye nélkül, hogy valaha is bejussanak az egyetemre. A könyv fejezetei a szerző különböző életkorának megrendítő, szívszorító eseményeiről adnak számot, minden esetben abból a szemszögből, ahány éves volt a történések idején. Fejezetről fejezetre megfogalmazza a tanulságokat, de a mélyebb elmélkedését már az utolsó fejezetre tartogatja, amikor felnőtt szemmel képes visszanézni a maga mögött hagyott nagyon nehéz útra. A felkavaró történet azonban túlmutat szerzője személyes sorsan, mert ezen keresztül a modern társadalom látlelete is és egyben kritikája. Szociológusoknak, pedagógusoknak, de ennél szélesebb körben is érdemes ajánlani a jegyzetekkel kiegészített munkát. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]