Egy szívmelengetően kedves valódi viktoriánus történet az ihletet Emma Thompson meséjéhez, amelynek a címszereplője egy Jim nevű kutyus. Jim a pályafutását egy pokróc természetű kéményseprő élő cucájaként kezdte. Egy nap épp egy elegáns londoni múzeum - a South Kensington Múzeum - kandallóit   [>>>]

Egy szívmelengetően kedves valódi viktoriánus történet az ihletet Emma Thompson meséjéhez, amelynek a címszereplője egy Jim nevű kutyus. Jim a pályafutását egy pokróc természetű kéményseprő élő cucájaként kezdte. Egy nap épp egy elegáns londoni múzeum - a South Kensington Múzeum - kandallóit tisztítja vele a főnöke, amikor Jim megszökik, s mire észbe kap, már megfürdették és örökbe fogadta az intézmény szigorú de jószívű igazgatója, Sir Henry Cole. Innentől kezdve Jim otthona a múzeum lesz, és egy tapodtat se mozdul el Sir Henry mellől - kivéve, amikor a gazdája vele küld üzeneteket, mikor éppen kinek. Jimben nemcsak ez a képessége volt különleges, hanem az is, hogy megtanult és imádott olvasni, éppúgy falta a színdarabokat és történelmi regényeket, mint a krimiket, regényeket és persze az állatos sztorikat. Az egyik évben Sir Henry karácsonyra saját maga tervez vidám képeslapot, amelyet ezer példányban ki is nyomtat, és mindenkinek küldeni akar belőle, aki fontos - így kerül fel a névsor elejére maha Viktória királynő is. Az ünnepli üdvözletet Jim kézbesíti a Buckingham-palotába, ahol annak rendje-módja szerint fogadják is. Jimnek óriási megtiszteltetés, hogy a királynő színe előtt lehet, de még nagyobb izgalommal tölti el Albert herceg monoklija - hiszen pont ilyenre vágyott egy jó ideje, amióta az egyik szeme romlani kezdtett. Vajon lesz Jim kutyusnak saját okuláréja? Az kedves mesét (amelyet Alex Scheffler illusztrációi kísérnek) az igazi Jim rövid története követi. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]