Joó László - saját bevallása szerint - sok éven keresztül volt abban a tévhitben, hogy amire azt mondjuk, hogy tea - a filteres vagy éppen fűkeverékekből főzött, gyümölcsös, gyógynövényes, fekete vagy zöld, sokszor cukorral, mézzel, citrommal ízesített, forrázott ital - valóban az. Amikor mélyebben   [>>>]

Joó László - saját bevallása szerint - sok éven keresztül volt abban a tévhitben, hogy amire azt mondjuk, hogy tea - a filteres vagy éppen fűkeverékekből főzött, gyümölcsös, gyógynövényes, fekete vagy zöld, sokszor cukorral, mézzel, citrommal ízesített, forrázott ital - valóban az. Amikor mélyebben kezdett passzióból foglalkozni a japán kultúrával, akkor szembesült a ténnyel, hogy (legalábbis a távol-keletiek perspektívájából) ez koránt sincs így, az ugyanis, amit ők teaként neveznek, egészen más, pontos és kényes procedúrával készülő, magas minőségű főzet. Annyira elköteleződött a tea szeretete és tisztelete mellett, hogy elvégezte a kínai Nemzetközi Tea Akadémiát, és teamesteri fokozatot szerzett. Ebben a kötetben a téma iránt mélyebben érdeklődő laikusok számára foglalja össze és adja át elméleti és gyakorlati tudását. Az első részben a tea fogalmát definiálja, általánosságban vágva bele a kérdéskörbe, olyanokat érintve, mint a kínai, japán és európai teafélék, a tea fajtái (zöld, sárga, sötét, fehér, oolong, fekete), és a teázási szokésok világszerte. A folytatásban esik szó a teafőzéshez javallott vízről, a kínai és japán teaművészetről, a kóstolásról és teakeverésről, továbbá válaszol több "gyakran ismételt kérdésre" (Evés előtt vagy után teázzunk?, Mennyi koffein van a teában?, Jók-e a filteres teák?, Miért keserű a tea?, Hogyan készül a jófajta gyógytea? stb.), és megoszt pár különleges teareceptet. A kötetet a Függelék és bónuszok című szakasz zárja, benne teakészítési fortélyokkal, teanaptárral, a szerző teaértékeléseivel. [<<<]