Mikológiai (vagyis gombákkal foglalkozó) könyvei után ezúttal más jellegű kötettel jelentkezik Jakucs Erzsébet. Férjével együtt ugyanis több mint tíz évvel ezelőtt vett meg egy elhanyagolt egykori kulcsos házat az Őrségben, a szlovén határhoz közeli Szalafő legeldugottabb szélén, egy óriási, ám   [>>>]

Mikológiai (vagyis gombákkal foglalkozó) könyvei után ezúttal más jellegű kötettel jelentkezik Jakucs Erzsébet. Férjével együtt ugyanis több mint tíz évvel ezelőtt vett meg egy elhanyagolt egykori kulcsos házat az Őrségben, a szlovén határhoz közeli Szalafő legeldugottabb szélén, egy óriási, ám elvadult telken. A ház felújítása egy évükbe telt, s minden részletét maguk találták ki, a saját ízlésük és elgondolásuk alapján. Amíg dolgoztak Budapesten, kevesebb idejük volt a házra, de mióta mindketten nyugdíjasok, az év nagy részét ott töltik. Azóta valósággal beleszerettek az őrségi tájba, bár valójában már korábban is tetszett nekik, különben nem pont ott vásároltak volna házat. Itteni életük tehát egy megvalósult álom, és korábbi, városi életmódjukkal szöges ellentétben teljesen idomultak az itteni élethez, annak minden jellemző tevékenységével (gazdálkodás, rendszeres erdőjárás, favágás, gombagyűjtés, lekvárkészítés stb.) együtt. A szerző fotókkal gazdagon illusztrált könyvében a szeretett Őrséget, annak lakóit és saját életüket mutatja be. Elsőként általánosságban írja le a táj természeti képét, sajátos építészetét, s az őrségi emberek két csoportját: az őslakosokat és a "gyüttmenteket" (mint saját maguk). Ismerteti a házfelújítás folyamatát, mai életük mindennapjait, étkezésük átalakulását, hobbijaikat vagy éppen társasági életüket. Ezt követően eddigi élményeik alapján beszámol arról, hogy az évszakok váltakozásának megfelelően hogyan is zajlik hónapról-hónapra az élet(ük) az Őrségben. A kötetet irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]