A második világháború utolsó nagy harcait a Vértes hegységben vívták. Budapest ostromát leszámítva talán a Vértes lejtőin tartottak legtovább a harcok, és 1945. március 16. után már szinte semmi sem állította meg a Vörös Hadsereget abban, hogy keresztül törjön hazánkon Bécs felé. Az amatőr   [>>>]

A második világháború utolsó nagy harcait a Vértes hegységben vívták. Budapest ostromát leszámítva talán a Vértes lejtőin tartottak legtovább a harcok, és 1945. március 16. után már szinte semmi sem állította meg a Vörös Hadsereget abban, hogy keresztül törjön hazánkon Bécs felé. Az amatőr hadszíntérkutató, Szebenyi István és Szabó Péter hadtörténész közös könyvében 75 év távlatából vizsgálják a történteket, mégpedig veszteséglisták és egyéb írásos dokumentumok felkutatásával. Egyúttal céljuk, hogy emléket állítsanak a hősiesen küzdő magyar, és azoknak a civileknek, akik az orosz katonák okozta atrocitások elszenvedői voltak. A könyvbe számos korabeli térképvázlat, fotó, illetve a terepen történő kutatásokról készült vázlatok, leírások, tárgyfotók is belekerültek. Kuriózumként 1310 nevet sorolnak fel a könyv mellékletében, akik valamennyien a háborús események áldozatai voltak, továbbá 1233 elesett, eltűnt katonát tudtak azonosítani, és így feltüntetni. 1944. végétől 1945. februárig miközben Budapest védői jelentős szovjet erőket kötöttek le a főváros körzetében, az éppen akkor odaérkező, erősen leharcolt, és újra feltöltött 1. lovashadosztálynak volt a feladata az orosz offenzíva megállítása. Erről az eseményről a leszármazottakon, és a helyeken kívül ma már szinte senki sem rendelkezik információval. Jóllehet az általános hadihelyzet – a korabeli szlogent idézve – „reménytelen, de nem kilátástalan volt, egyes magyar honvédcsapatok mégis valami megmagyarázhatatlan hősiességet és bátorságot tanúsítottak e végső harcok alatt. Külön fejezetekben (A vértesi háború alulnézetből; Régi ellenfelek „újra töltve; A „hősök gaztettei) szólalnak meg az egykori résztvevők, s kerülnek beidézésre a hazai és orosz levéltárakban kutatott, és fellelt adatok. Mindeddig (még a rendszerváltást követően is) mély hallgatás övezte a térségben élő civil lakosság szenvedéseit. Az egyházi feljegyzések tanulmányozása során egyértelművé vált, hogy a vörös hadsereg megszálló csapatai tömegesen követtek el – ma már kimondhatjuk – civil lakosság ellen elkövetett nyilvánvaló háborús bűncselekményeket (erőszaktétel asszonyokon, lányokon, csonkítás, kínzás, ok nélküli kivégzések). Már az erről szóló fejezetcím is önmagáért beszél: „Itt gátlástalanul folyt az erőszak, a rablás, a rombolás, gyújtogatás és a gyilkolás, Polcz Alaine Asszony a fronton (legutóbb: 202106267) című hiteles visszaemlékezésének részletei mellett visszatérő szövegfordulatok a jegyzőkönyvekben: „felesége (vagy lánya, nővére) védelmében hősi halált halt, „menekülés közben orosz katonák agyonlőtték, „fiatalabb helyett vállalkozott robotra, később holtan találták. A számos szövegközi fekete-fehér fotó és táblázat mellett főleg a sírgondozásról szóló színes képmelléklet illusztrálja a maga nemében hiánypótló kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]