A színészet mesterségét mutatja be könyvében Széles Tamás színész, színpadi rendező, szinkronszínész, a MATE Kaposvári Campus színész szak művészi beszéd tanára. Mint azt könyve előszavában írja, mindaz „egy elmélyült próbafolyamat inspiráló munkájából született, részben önmaga szakmai   [>>>]

A színészet mesterségét mutatja be könyvében Széles Tamás színész, színpadi rendező, szinkronszínész, a MATE Kaposvári Campus színész szak művészi beszéd tanára. Mint azt könyve előszavában írja, mindaz „egy elmélyült próbafolyamat inspiráló munkájából született, részben önmaga szakmai terápiájaként, részben a tudatos szakmai újragondolás szándékával. Írása egyrészt a Sztanyiszlavszkij-módszer kritikája, másrészt a nemzetközi szakirodalomból olyan személyek technikáinak bemutatása, mint Frederick Mathias Alexander, Jerzy Grotowski, Lee Strasberg, Sanford Meisner, Harold Guskin, Stella Adler, Ivana Chubbuck, John Harrop és Micheel Chekhov, illetve az ő technikáik és tapasztalataik összevetése Sigmund Freud, Carl Gustav Jung és Csíkszentmihályi Mihály pszichológiai látásmódjával, valamint összegyúrva saját „kissé mitologikus látásmódjával és tapasztalataival. Amit így összeírt, a színész művészetének, önértelmezésének szerinte helyes és időszerű megközelítése, hosszú távú, egész életre szóló szakmai programjának átfogó víziója, olyan iránymutatás, mely a színművészetet nem egyszerűen hivatásnak, hanem életformának és önformáló életfeladatnak tekinti. Módszerének lényege pedig, hogy a színész nem „szerepet játszik, hanem valódi életfolyamatokat működtet mesterséges körülmények között. Ahogy fogalmaz: „az impulzusok, a kapcsolati dinamika és cselekvési késztetetés ugyanúgy működik, mint az életben, csak az azt körülvevő drámai környezet más. Így a színész saját benső igazsága, pszichológiai valósága és a történet egészéhez való kapcsolódása is eleven életfolyamat marad. Az első részben, Hősök és hősnők címmel olyan témákról ír, mint a színjátszás alapjai, a tehetség és annak magva, a pillanat és az érzelmek igazsága, valamint az imaginatív fantázia. A második rész a színész erényeit (stabilitás, szándék, alázat) és a színészi munka tudatállapotait (alapállás, kreatív vagy thaleia-állapot, flow- vagy reoállapot) összegzi, majd a otthoni munkát mutatja be, a színdarab kézbevételétől a különböző értelmezéseken, a passzív és aktív imagináción át a szövegtanulásig. Külön főfejezet foglalkozik a színházi munkával, a próbára érkezés előtti teendőktől a próbán, a benső fantázia fontosságán, az öt érzéken és a előadáson át a színházcsinálás élményéig. Az utolsó előtti részben a szerző a színészképzéssel foglalkozik, majd konkrét gyakorlatokat közöl. [<<<]