Az Orbán-rezsim működéséről sok okos újságcikk, esszé, tanulmánykötet, magyarázat született. Ez a könyv mégis egyedülálló. Kellően hosszú és enciklopédikus az emlékezete ahhoz, hogy elmesélje mindazokat az elhibázott gazdaságpolitikai döntéseket és szakpolitikákat, amelyek elszegényítették a   [>>>]

Az Orbán-rezsim működéséről sok okos újságcikk, esszé, tanulmánykötet, magyarázat született. Ez a könyv mégis egyedülálló. Kellően hosszú és enciklopédikus az emlékezete ahhoz, hogy elmesélje mindazokat az elhibázott gazdaságpolitikai döntéseket és szakpolitikákat, amelyek elszegényítették a hazánkat. Pontosan feltárja a mögöttük meghúzódó politikai indítékokat és azt a társadalmi környezetet is, amely sokáig tapssal fogadta ezeket. De nemcsak a meggyőző, alapos tudás az erénye enne a műnek, hanem a könnyen olvasható, szellemes és izgalmas stílus is – írta László Géza közgazdász, vállalati menedzser könyvéről Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője. A hetilap Egotrip rovatában, Visszajátszás címmel rendszeresen jelentkezett ismeretterjesztő esszéivel a szerző, s ezek összegzése lett a Barkácsolás a gazdaságirányításban (202323030) című kötet is. Most az Orbán-kormányok elmúlt tizenhat éve „unortodox gazdaságpolitikájának áttekintésére vállalkozott. A szerző már az előszóban kifejti, hogy a 2010-ben kormányra került Fideszben régóta az járta, hogy nagy szükség lenne idehaza erős „nemzeti tőkére. Azt azonban, hogy kiből lehet nemzeti tőkés, azt Orbán Viktor döntötte el, így nem véletlen, hogy az orbáni gazdaságpolitika céljainak élén a következő választási győzelem és a klientúra üzleti terjeszkedésének szempontjai álltak – a hagyományos gazdaságpolitikai célok csak ezután következtek. Meglátása szerint az első évek a gazdaságirányításban nem hoztak átütő sikereket, az adatok csak az évtized közepén kezdtek javulni, és egészen 2019-ig a magyar gazdaság jól teljesített. Aztán jött a járvány, az energiaválság, majd a háború, s a magyar gazdaság a javuló külső környezetben sem tudott talpra állni, egyben azt is bizonyítva, hogy az unortodox megoldások az új körülmények között többet ártottak, mint használtak. A könyv első részében azt a gazdaságpolitikai gyakorlatot mutatja be, ami kerülgette a radikális reformokat, és inkább kisebb, improvizatív változtatásokkal igyekezett a problémákat orvosolni (ezt szokás barkácsolásnak is nevezni). A második részben az állam ügyeiről ejt szót, a radikális központosításról, az apparátusok leigázásáról, az államosításokról és az ellenkező irányú vagyonmozgásokról, tehát a kiszervezésekről, privatizációkról. Utána a fejlesztéspolitikát, majd a vállalatok, bankok legyűrését, a mézesmadzag és a korbács változatos formáit, a klientúra zárt gazdasági rendszerének terjeszkedését mutatja be, végül a kormány és a lakosság viszonya kerül terítékre, a választási gazdaságpolitika és a kapcsolódó kormányzati agymosás. A végén - az előszóban is idézett Rejtő Jenőhöz visszatérve – Csülöktől idézi: „Hülye légy, akkor a mennyekben élhetsz!, rámutatva arra, hogy az elmúlt másfél évtizedben ebből a csülöki meglátásból politika lett. A kötetet jegyzetek és irodalomjegyzék zárja. [<<<]