Gyarmati György legújabb könyve az 1956-os forradalmat szeretné új fénytörésbe állítani, leszámolni a korábbi mítoszokkal és legendákkal, s az eseményeket, e formálódó és gomolygó két hetet a maga komplexitásában olvasói elé állítani. A kötet az eseménysorral foglalkozó tanulmányok hol lazábban,
[>>>]
Gyarmati György legújabb könyve az 1956-os forradalmat szeretné új fénytörésbe állítani, leszámolni a korábbi mítoszokkal és legendákkal, s az eseményeket, e formálódó és gomolygó két hetet a maga komplexitásában olvasói elé állítani. A kötet az eseménysorral foglalkozó tanulmányok hol lazábban, hol szorosabban illeszkedő halmaza, kiváló kortárs történészi kísérlet, amely egyedül az alaposabb megértést tartja szem előtt. Gyarmati az első fejezetben egy olyan megállapítást tesz, amely az egész könyvre és a későbbi kutatásokra vonatkoztatva is megállja a helyét, érdemes idézni: „amit forradalomnak élünk meg – vagy utólag így kategorizálunk –, nem predesztinált, és több tényező diszkrét konstellációja »robbantja ki«. Vagyis az események megvizsgálása és számba vétele során a terminológiai és kategorizációs béklyót olykor le kell vetni, s friss szemmel újra átnézni a rendelkezésünkre álló forrásokat. A könyv első fejezete az előszót követően tehát az okszerűség mítoszával számol le, majd a folyamatosan válságba sodródó ország állapotát nézi meg közelebbről 1956-ban. Olvashatunk még a forradalom ikonográfiájáról, valamint annak sajtóbéli reprezentációiról, az ÁVH helyzetéről és megítéléséről, a „fasiszta csőcselék legendájáról, az alulról szerveződő bizottságok és tanácsok rendszeréről, az alig kéthétnyi izgalmas és indulatoktól sem mentes össztársadalmi kísérletezésről, s végül a forradalmi utószezonról, vagyis a MUK-ról. A könyv végén a névmutatót találjuk. Gyarmati György könyve izgalmas színt visz az 1956-os forradalom kutatástörténetébe, történészek mellett érdeklődő olvasóknak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
