Ivan Aleszandrovics Szerov még Berija idejében, 1939-ben került az NKVD kötelékébe, és hamarosan már az állambiztonsági szervezet helyettes vezetője volt. A második világháború idején is fontos tisztségeket töltött be, majd 1954-ben a KGB elnökének nevezték ki. Később a Felderítő   [>>>]

Ivan Aleszandrovics Szerov még Berija idejében, 1939-ben került az NKVD kötelékébe, és hamarosan már az állambiztonsági szervezet helyettes vezetője volt. A második világháború idején is fontos tisztségeket töltött be, majd 1954-ben a KGB elnökének nevezték ki. Később a Felderítő Főcsoportfőnökséget (GRU) vezette, ám 1963-ban, az Oleg Penykovszkij ezredes körül zajlott kémbotrány következményeként felmentették tisztségéből, és később nyugdíjba küldték. Szerov megbántottnak érezte magát, és vélhetően saját maga igazolásául is kezdett emlékirat írásába. Ennek fontos előzménye kézírásos naplója, melyet titokban már 1939-től vezetett, attól a naptól kezdve, hogy a Lubjankára került. A legfontosabb katonai, politikai, állambiztonsági és személyes történéseket mind megörökítette, még a háború idején, sőt KGB- és GRU-elnöki tisztsége idején is, egészen 1963-as menesztéséig (ekkor megfosztották minden tisztségétől, a Szovjetunió Hőse csillagától, hadseregtábornokból vezérőrnaggyá fokozták le, és még a Pártból is kizárták). A titkos helyen őrzött naplók bejegyzései alapján látott neki a memoár megírásának, kiegészítve és átírva az eredeti szöveget, ám azokat senkinek, vélhetően még a feleségének sem mutatta meg. 1990-ben hunyt el, alig néhány hónappal a 85. születésnapja előtt. A család birtokában csak hivatalos dokumentumok maradtak fenn: szolgálati könyvek, kitüntetési igazolványok, valamint a Párt Központi Bizottságának és Ellenőrző Bizottságának írott panaszlevelek. És bár elejtett megjegyzésekből tudni lehetett a naplókról és az emlékiratról, azok sokáig nem kerültek elő. Jó két évtizeddel később, amikor az unokája, Vera Vlagyimorivna Szerova megörökölte Moszkva melletti egykori dácsáját, az átalakítási munkálatok közben, befalazva találtak rájuk két hatalmas bőröndben. A részben kéz-, részben gépírásos lapok feldolgozása sokáig tartott. Maga az unoka szkennelte be annak lapjait, majd Alekszandr Hinstein, az Oroszországi Hadtörténeti Társaság Központi Tanácsának tagja szerkesztésében, 2016-ban jelent meg nyomtatásban. Az orosz kiadást nem sokkal később egy lengyel edíció követte, és most itt a magyar fordítás, Goretity József tolmácsolásában. Az állambiztonságnál tett első lépésektől mutatja be az életét, karrierje alakulását, az NKVD, a KGB és a GRU működését, és mindeközben első kézből számol be a legfontosabb történésekről. Olvashatunk egyebek mellett az ukrán hírszerzésnél és az Állambiztonsági Népbiztosságnál végzett munkájáról, a második világháború történéseiről, így a német előrenyomulás miatti visszavonulásról, a sztálingrádi csatáról és Paulus kihallgatásáról, a krími tatárok, csecsenek, kalmükök és más népek deportálásáról vagy éppen Berlin megszállásáról. Hasonló részletességgel ír a szerző a KGB és a GRU élén töltött évek történéseiről, és itt olvashatjuk a legérdekesebb magyarországi vonatkozásokat, beszámolva saját szerepéről az 1956-os magyarországi felkelés leverésében. A képmelléklettel is ellátott kötetet utószavak, kronológia és életrajzi jegyzetek zárják. Memoárjellege okán természetesen megfelelő forráskritikával illetendő szöveg, mely ezzel együtt is rendkívül érdekes olvasmány. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]