Az ehető nő, amelyet 1965-ben vetett papírra az író, most először jelent meg magyar fordításban, a Jelenkor Kiadónak köszönhetően. A szürreális című történet főhőse, Marian MacAlpin fiatal, csinos, főiskolát végzett nő, aki egy nap arra kénytelen ráébredni, hogy élete valójában kudarcok sorozata.   [>>>]

Az ehető nő, amelyet 1965-ben vetett papírra az író, most először jelent meg magyar fordításban, a Jelenkor Kiadónak köszönhetően. A szürreális című történet főhőse, Marian MacAlpin fiatal, csinos, főiskolát végzett nő, aki egy nap arra kénytelen ráébredni, hogy élete valójában kudarcok sorozata. Végtelen unalmasnak érzi a munkáját, egy marketinges cégnél végez értelmetlennek tetsző kérdőíves felméréseket. Az irodát, ahol dolgozik, egy szendvicshez hasonlítja: amelyben "három réteg van: a felső és az alsó, és közte a mi osztályunk, a finom, érzelgős réteg középen. Ebben a „felállásban úgy tűnik, nincs különösebb választási lehetősége, vagy kemény munkával feljebb küzdi magát a hivatali hierarchiában, vagy férjhez megy, szül néhány gyereket és szinte a férje tulajdonaként éli kirakatéletét. Ez utóbbi mellett dönt, elhatározza, hogy beteljesíti szülei vágyát és társadalom elvárásait, és igent mond a főként családja által kiszemelt vőlegénynek, Peter Wollandernek. A férfi azonban meglehetősen unalmas és mindeközben rendkívül beképzelt is. Marian vágyai és lehetőségei között feloldhatatlan feszültség van, és ez kergeti bele a hatalmat a teste fölött átvevő étkezési zavarba. Az eljegyzése után, amikor Peterrel elmennek ebédelni, bár nagyon éhes, mégis csak egy szendvicset rendel, majd a vele szemben ülő asztalnál steaket evő férfi tányérját bámulja, és úgy látja, a húsdarab élő organizmus egy tehén testének véres cafatja, amely a tányéron életre kelt. Marian teste ezután tudattalanul tiltakozni kezd a húsevés ellen, majd visszautasítja a többi ételt is, míg végül eljut odáig, hogy bár nagyon éhes, de nem eszik, és, hogy életben maradjon, vitaminkapszulákat kényszerít magába. („A teste bezárta magát. Az ételek kiapadtak belőle, egy fekete pont lett, amely mindent kizárt magából.) Marian tudattalan lázadással próbál kihátrálni az önmaga által felállított csapdából, úgy érzi, hogy Peter szemében ő nem más, mint egy felzabálandó, elfogyasztható, bekebelezhető értékes húsdarab, tudat alatt azért nem eszik már semmit sem, hogy a vőlegényének kevesebb jusson belőle. Végül dönt és felbontja az eljegyzését, és ezzel, mintegy varázsütésre megszűnik az étkezési zavara. Ekkor egy gyönyörű tortát süt a férfinek, a tetejére marcipánból megformázza önmaga mását, majd Péter elé teszi, hogy az egye meg. A regény metaforája ez a torta, amelyet azonban a vőlegény undorodva visszautasít. Marian pedig jó étvággyal magába tömi a finom süteményt... Az írónő alkotói pályája során szinte minden esetben a nők társadalmi helyzetének, szerepének problematikája köré szőtte regényeit, ekként van ez most is, amikor számtalan allúzióval átszőve hívja "lélekkalandozásra" nem csak nőolvasóit. Értékes, színvonalas regény, megismerése minden művelt olvasónak ajánlott. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]