A pszichológia és a viselkedési közgazdaságtan professzora az emberi döntéseket alakító irracionális tényezőket kutatja. Korábbi könyveit is rendre e kérdéskörnek szentelte (Kiszámíthatóan irracionális, 201108030; Zseniálisan irracionális, 201511082), illetve az emberi viselkedés azon izgalmas és   [>>>]

A pszichológia és a viselkedési közgazdaságtan professzora az emberi döntéseket alakító irracionális tényezőket kutatja. Korábbi könyveit is rendre e kérdéskörnek szentelte (Kiszámíthatóan irracionális, 201108030; Zseniálisan irracionális, 201511082), illetve az emberi viselkedés azon izgalmas és olykor nehezen megérthető oldalának, mint a hazugság (Az (őszinte) igazság a hazugságról; 201514010). Dan Ariely legújabb könyvében a tévhitek, hamis információk és összeesküvéselméletek dzsungelében szeretne utat vágni, hogy azon vezesse végig érdeklődő olvasóit. A feladat adott: az információs társadalomban ugyanis nap mint nap újabb és újabb hazugságokkal, féligazságokkal és torzításokkal kénytelen az egyszerű hír- és tartalomfogyasztó szembenézni, miközben politikai és üzleti célú manipulációk célpontjaként vesz részt ebben a kollektív játékban. Ariely olyan jelenségeket vizsgál, mint a bűnbakok szerepe, a látszólag összefüggéstelen és kiszámíthatatlan események feletti kontroll visszaszerzésének antropológiai késztetése, az igazság birtoklásának vágya, a személyiségtípusok szerepe a tévhitekkel szemben, a közösségi elemek fontossága, a csoportnyomás és a törzsiség mint megkerülhetetlen változó. A szerző nem csupán felmutatja a tárgyalt jelenséget, valamint a mögötte lappangó pszichológiai változókat, de ahhoz is hozzájárulna, hogy egy empatikusabb és érettebb társadalom tagjaként empatikusabb módon vegyünk részt a közösség életében. Álhírek és konteók terjesztése, gyűlölet- és félelemkeltés helyett érdemes tehát megtanulni felismerni a hamis információk áradatát, szelektálni és ellenállóvá tenni magunkat e tartalmakkal szemben. Ariely, noha belátja, hogy a jelenkor embere mennyi veszéllyel kénytelen megküzdeni, ha meg akarja tartani a józan ítélőképességét, nem vesztette el a reményt, sőt mindenkit arra buzdít, hogy merjen és akarjon is szűrni az információáradatból, nem kell mindent azonmód elhinni, még akkor sem, ha egy hitelesnek tűnő ember prezentálja azt. A hasznos és szemhatártágító szemlélettel bíró kötet végén a jegyzetek és a mutatók kaptak helyet. [<<<]