A Közép-Európa és azon belül Magyarország történetét kutató francia történész, az anyai ágon magyar származású Catherine Horel 2014-ben írta Horthy Miklósról szóló, és most magyarul is megjelenő életrajzát. A kötet magyar nyelven is egyedülállónak tekinthető, hiszen a rendszerváltás óta nem igen
[>>>]
A Közép-Európa és azon belül Magyarország történetét kutató francia történész, az anyai ágon magyar származású Catherine Horel 2014-ben írta Horthy Miklósról szóló, és most magyarul is megjelenő életrajzát. A kötet magyar nyelven is egyedülállónak tekinthető, hiszen a rendszerváltás óta nem igen született Horthyról, magyar szerző tollából átfogó biográfia, az újságíró Bencsik Gábor Horthy Miklós című (200112232) könyvén kívül. Külföldi szerzőtől is csak Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon (200112247) című munkáját említhetjük, az azonban csak a kormányzóság időszakát dolgozta fel. És bár a korszak több fontos szereplőjéről jelent már meg összefoglaló munka, mint Romsics Ignác Bethlen István-életrajza (200504217) vagy Ablonczy Balázs Teleki Pálról írott könyve (200508253), Horel meglátása szerint mintha mindenki "megkerülné" Horthyt, mintha nem mernének szembenézni vele. Az elsősorban a 19. századi történelem szakértőjének számító kutatót Horthy teljes életének feldolgozásában mindenekelőtt az a folyamat érdekelte, hogy egy értékrendjében 19. századi ember hogyan változott meg és lépett fel a 20. század viharaiban. Meglátása szerint ugyanis Horthy Miklóst mélyen meghatározta az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében eltöltött katonai karrierje, amely kormányzóként is befolyásolta a gondolkodását, politikai és gazdasági döntéseit: számára ismerős katonai helyzetben kiválóan tudott dönteni és gyorsan reagált, de politikai helyzetekben tanácstalanná vált, habozott és teljesen elvesztette a döntési képességét. Ebből fakad az az ellentmondásossága, amely a történész számára érdekessé tette Horthy személyét, aki a szerző szerint nem tudott a 20. századhoz alkalmazkodni, nem tudta megoldani a politikai kihívásokat, amelyekkel szembesült. A szerző célja az volt, hogy a magyarországi politikai elfogultságoktól és történelmi emlékezet-vitáktól mentesen, tárgyilagos távolságtartással adjon teljes képet Horthy személyes, katonai és politikusi életútjáról. Mindehhez számos forrásmunkát felhasznált, a már megjelent visszaemlékezéseken túl párizsi, londoni, berni és római levéltári forrásokat, mélyebb kutatásokat folytatott a lisszaboni levéltárban, valamint a kutatók közül elsőként dolgozta fel a vatikáni levéltár anyagait. Könyve három nagy szakaszra osztva tárgyalja az életutat: a Monarchia időszakát, a tengerésztiszti karriert és a Ferenc József szárnysegédjeként töltött időszakot (1868-1918), az ellenforradalmat és a kormányzóságot (1919-44), végül a németországi fogság (1944-49) és a portugáliai emigráció éveit (1949-57). A nemzedéki kérdésen kívül olyan kiemelt területeket is vizsgál a szerző, mint a Horthy-rendszer természete és a fasizmussal való kapcsolata, a revizionizmus, mint a rendszer létjogosultságának alapja, a korszak antiszemitizmusa, a személyi kultusz jellegzetességei, a németországi fogság időszakának vitatott kérdései, valamint a Horthy-emlékezet 1945-től napjainkig. A fekete-fehér fotókkal ellátott, vélhetően vitákat is kiváltó kötet jegyzetekkel, bibliográfiával és névmutatóval zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]