Tehetséges novellista első kötetét tartja kezében az olvasó. Az írásokat át meg átszövi valamiféle különös, lebegő rejtély, amely a valós és álomszerű történéseket, vágyakat játszatja egymásba. Néhol már-már szürrealista képekben sejlik fel a halálról és életről való gondolkodás filozofikus
[>>>]
Tehetséges novellista első kötetét tartja kezében az olvasó. Az írásokat át meg átszövi valamiféle különös, lebegő rejtély, amely a valós és álomszerű történéseket, vágyakat játszatja egymásba. Néhol már-már szürrealista képekben sejlik fel a halálról és életről való gondolkodás filozofikus mondandója. Ám mindezt természetes, közvetlenséggel teszi az író, korántsem értelmezhetetlen szójátékokkal kápráztatva el olvasóit. És pontosan ez az egyszerűségben rejlő sokféleség az, ami az írások különös hangulatát, és értékét adja. Úgy tűnik föl, hogy Hámori Zsófia szinte mindent tud az emberi lélekről, mert biztonsággal kalandozik a kamasz világ árnyékos rejtelmeiben, és a felnőtté válás, majd az érett felnőttkor léleknyomorító érzéseiben is. Gyermekkori emlék szövődik meseszerű szép képekbe, A padlás című írásában, míg a Január című novella megrendítően vall az ember és hű társa, a kutya gyakorta emberi kapcsolatokat megszégyenítő viszonyáról. A Nincs idő-ben a munkahelyéről megalázó módon kirúgott, és felszabadult idejével kezdeni mit sem tudó hősnő végül az ördöggel cimborál. Az Ébredés, és Isabel mackója című írásaiban pedig az elmúlás és a tökéletes barátság érzelmi szövetét fejti föl. A Hegek című novellában egy kamasz lány keservesen, depresszióban megélt hétköznapjai tárulnak elénk, olyan megrendítő erővel, amely már-már letaglózza az olvasót. Ígéretes tehetség Hámori Zsófia, aki a lélektől lélekig vezető úton kalauzolja olvasóit, érdemes megismerkedni írásaival. "www.kello.hu minden jog fenntartva
[<<<]