Az építészetelmélet történetét megírni bizony meglehetősen meddő, akadémikus tevékenységnek tűnik, legalábbis első megközelítésben. Aztán felütjük a fekete-fehér fotókkal, ábrákkal sűrűn illusztrált, "tankönyvszagú" kötetet, és rájövünk, ha valaki jól fogja meg a témát, akár izgalmas intellektuális   [>>>]

Az építészetelmélet történetét megírni bizony meglehetősen meddő, akadémikus tevékenységnek tűnik, legalábbis első megközelítésben. Aztán felütjük a fekete-fehér fotókkal, ábrákkal sűrűn illusztrált, "tankönyvszagú" kötetet, és rájövünk, ha valaki jól fogja meg a témát, akár izgalmas intellektuális kalandozás is lehet belőle. Lukovich Tamás építész-urbanista, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán az Építészeti Intézet főiskolai tanára már az ezredfordulós urbanisztikai opus magnumában is (A posztmodern kor városépítészetének kihívásai - legutóbb: 200125144) előszeretettel alkalmazta, honosította az angolszász szakmai metodológiát. Később ezt a Bevezetés az építészetelméletbe (201408075) című könyvében terjesztette ki az architektúra egészére. Fő érdeklődési illetve kutatási területe nem véletlenül a kortárs urbanizáció, valamint az empirikus (város)építészeti elméletek fejlődése. Jelen, Lenyűgöző labirintus című építészetelméleti összegzésében túllép a szokásos rendszerező krónikás szerepkörén. A társtudományok organikus beemelésével ugyanis nemcsak filozófiai magasságokba jut, de igényesen szórakoztatja is olvasóját: valóban az építészeti teóriák bonyolultnak ható labirintusában kalauzol, térben és időben iránytűt adva a tájékozódáshoz. Bőséges könyvészeti kiegészítőkkel (nemzetközileg számon tartott szakemberek listája, szakirodalmi jegyzék, név- és tárgymutató) szerkesztett könyve egyetemi jegyzetként ugyanúgy megállja helyét, mint avatott szakemberek és a téma iránt érdeklődők kezében. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]