1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén Mécs Imre is beszédet mondott a Hősök terén. Személyében az 1956-os forradalom eseményeinek, illetve az azt követő ellenállási szervezkedésnek egyik fontos szereplője szólalt fel. Az akkor huszonnégy éves mérnökhallgatót 1958-ban előbb halálra ítéltek,   [>>>]

1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén Mécs Imre is beszédet mondott a Hősök terén. Személyében az 1956-os forradalom eseményeinek, illetve az azt követő ellenállási szervezkedésnek egyik fontos szereplője szólalt fel. Az akkor huszonnégy éves mérnökhallgatót 1958-ban előbb halálra ítéltek, majd büntetését életfogytig tartó börtönre változtatták, s csak 1963-ban szabadult amnesztiával. Ezt követően több vállalatnál mérnökként tevékenykedett, több találmányt szabadalmaztatott, a hetvenes évek közepén pedig bekapcsolódott a demokratikus ellenzék tevékenységébe. Egyik aláírója volt a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzött vezetői melletti szolidaritási nyilatkozatnak, 1983-ban beszédet mondott egy volt halálraítélt bajtársa temetésén, 1988-ban a 301-es parcellában és a Március 15. téren is felszólalt tüntetéseken, valamint részt vett az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon. 1984-től 1989-ig a Duna Mozgalom tagjaként is tevékenykedett, s népszavazást kezdeményezett a bős-nagymarosi vízi erőmű kérdésében. 1988-ban alapító tagja és szóvivője lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, később alapítója tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. A liberális párt színeiben 1990-ben országgyűlési képviselőnek választották, mely tisztségét – két kisebb megszakítással – 2010-ig betöltötte. Mellette jó ideig az Ötvenhatos Emlékbizottság elnöke is volt. 2010-től civil mozgalmak szervezője és résztvevője volt, így a Szabadság téri ellenállás egyik arca volt, majd a Visszahozzuk a forradalom lángját civil mozgalom elindítója és szervezője lett. 2023-ban bekövetkezett halála előtt azt tervezte, hogy könyvet ír a forradalom leverését követő titkos szervezkedésük és az azt követő megtorlás történetéről, könyve címéül pedig a Tertullianusnak tulajdonított szállóigét választotta: „Hiszem, mert képtelenség. A könyv végül nem született meg, ám 2010-11 folyamán Nové Béla, az egykori 1956-os Intézet Oral History Archívuma megbízásából egy rendkívül részletes, tizenkilenc beszélgetésből álló életútinterjút készített vele, melyet mindezidáig csak kevesen ismerhettek. A családdal való egyeztetést és hosszas szerkesztői folyamatot követően most a Tények és tanúk sorozatban lát napvilágot a beszélgetéssorozat, Mécs Anna előszavával együtt. Ebben Mécs Imre a születésétől a rendszerváltásig osztja meg emlékeit, sőt a családja révén egészen az 1930-as évekig is visszakanyarodik, hogy aztán 1989. október 23-ával, a Köztársaság kikiáltásával fejezze be elbeszélését. A függelékben fekete-fehér fotók és dokumentumok fakszimiléi kaptak helyet, a végén pedig névmutató segíti a keresést. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]