A japán származású amerikai írónőt az Egyesült Államokban élő honfitársainak sorsa foglalkoztatja. Első magyarul megjelent regénye (Buddha a padláson, 2022) azoknak a japán nőknek a történetét beszéli el, akik a 20. század elején csoportosan érkeztek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek olyan   [>>>]

A japán származású amerikai írónőt az Egyesült Államokban élő honfitársainak sorsa foglalkoztatja. Első magyarul megjelent regénye (Buddha a padláson, 2022) azoknak a japán nőknek a történetét beszéli el, akik a 20. század elején csoportosan érkeztek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek olyan férfiakhoz, akiket azelőtt csak fényképen láttak. Új regénye meg azokról az amerikai állampolgárságú japánokról szól, akiket 1942-ben internáltak, mint az állam biztonságára veszélyt jelentő embereket. Ismeretes, hogy a Pearl Harbor elleni, hadüzenet nélküli japán támadás után Roosevelt elnök elrendelte a japán származásúak internáló táborokba telepítését. Julie Otsuka regénye egy negyvenes nő és két gyermeke, a tízéves lány és a hétéves kisfiú megpróbáltatásainak története. Miután megjelenik a kitelepítésről szóló rendelet, az asszony agyonüti a kutyát, szabadon engedi a papagájt, összecsomagol, majd hamarosan vonaton elszállítják őket a világ végére, a Utah állambeli Nagy Sóstó-sivatagban fölállított barakktáborba. Az írónő a gyerekek szemszögéből ábrázolja a száműzetés történetét, a barakkokban élő japánok mindennapi életét, megpróbáltatásait. A szereplők szenvedéseit csak fokozta a férj, az apa hiánya, miközben kósza híreket hallanak arról, mi történik az országban és a messzi háborúban. Megtudják, hogy az utcán leköpdösik az ázsiai külsejű embereket, és számos üzlet ajtaján a japánoknak belépést megtiltó tábla található. Aztán egyre több rémhír terjed a táborban, hogy a nőket és a férfiakat külön lágerekben helyezik el, hogy megfosztják az állampolgárságuktól, vagy egyenesen kivégzik őket. Közben a két gyerek folyton visszagondol azokra a boldog időkre, amikor az apjukkal éltek odahaza. A regény cselekménye voltaképp az internálás időszakának mindennapjait eleveníti meg, mégpedig aprólékos realizmussal, amely érzékeny egyensúlyt tart az történések elbeszélése, a gondolatok és érzések megjelenítése között, hagyományos, egyben olvasmányos elbeszélő modort képviselve. A szereplők életét apróbb-nagyobb kínjaik elviselése tölti ki, a nyári meleg, a téli hideg, az apa hiánya, a gyönge táplálkozás, a fertőzések, a folytonos bizonytalanság, tétova töprengés a jövőről. Aztán eljön a tavasz, a szabadulás napja, amikor kapnak egy-egy vonatjegyet és 25 dollárt. A regény végén jóra fordul az életük, az apa is hazatér, csakhogy a régi házat, az otthonukat még jó ideig idegennek érzik a száműzetésből hazatértek. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]