A tanulmánykötet egy eddig kevéssé kutatott területre, a mérések és mértékegységek világába vezeti be a kultúrtörténet és a művelődéstörténet, valamint az információtörténet iránt érdeklődő olvasókat a téma kutatói mellett. A kötet szerző úgy gondolják, hogy a mértékegységek, s úgy egyáltalán a
[>>>]
A tanulmánykötet egy eddig kevéssé kutatott területre, a mérések és mértékegységek világába vezeti be a kultúrtörténet és a művelődéstörténet, valamint az információtörténet iránt érdeklődő olvasókat a téma kutatói mellett. A kötet szerző úgy gondolják, hogy a mértékegységek, s úgy egyáltalán a mérés mint kultúrtechnika a civilizáció alapjaként a közösségi identitás meghatározó szegmense volt és ezt a hatását a mai napig megőrizte. Ahogy a szerkesztő, Z. Karvalics László fogalmaz első tanulmányában (A méréstörténet információtörténeti helye és jelentősége): „Minden mértékrendszer információs alakzat, és minden mérésművelet információs viselkedés. Az információtörténeti nézőpont a mérés mélyebb értelmét is képes lehet feltárni, s így a metrológiát kiemeli a történeti segédtudományok sorából, önálló diszciplínát hozva létre belőle. Legyen szó tehát az időmérésről, a méterrendszer kialakulásáról és sztandardizálódásáról vagy éppen a pénzről mint megkerülhetetlen értékmérőről, a kötet tanulmányai részletekbe menően végigjárják a különböző mérési gyakorlatokat a releváns művelődéstörténeti kontextust is figyelembe véve. Olvashatunk emellett a magyar metrológia tudománytörténeti fejlődéséről a 19. század második felében, az európai rongypapír méretéről és méretezéséről a kutatások fényében, a gyorsasághoz való viszony kulturális meghatározottságáról a 18. század első feléből, vagy éppen a színházi siker méréseinek problémáit a médiatérben releváns hallgatottságmérés ellenőrizhetőségéről. A kérdések napjaink jelentős ipari szegmenseit érintik. Hiánypótló jellegük éppen emiatt vitán felül áll. Az izgalmas és újszerű megközelítést alkalmazó tanulmánykötet ismeretterjesztő jellege miatt széles körben ajánlható.
[<<<]
