A kultúra megszállása (202314163) című könyvében azt mutatta be Mező Gábor újságíró, a Századvég vezető kutatója, hogy a kommunista diktatúra hogyan szállta meg az ötvenes években a tömegkultúrát, és miként használta azt a hatalma megtartása érdekében, egészen a nyolcvanas évek végéig bezárólag.   [>>>]

A kultúra megszállása (202314163) című könyvében azt mutatta be Mező Gábor újságíró, a Századvég vezető kutatója, hogy a kommunista diktatúra hogyan szállta meg az ötvenes években a tömegkultúrát, és miként használta azt a hatalma megtartása érdekében, egészen a nyolcvanas évek végéig bezárólag. Legújabb kötete hasonló történeteket oszt meg, mégpedig a Kádár-rendszerben legfontosabbnak tartott propagandaeszköz, a televízió esetében. A rendszer már nem sokkal az 56-os forradalom leverését követően támaszkodott a televízióra, így nem véletlen, hogy az "ellenforradalom" leverése utáni május 1-i felvonulást is élőben közvetítették. A káderpolitika a televízió belső életét is meghatározta, nemcsak a vezetőket, hanem a szerkesztőségek összetételét és a műsorvezetőket illetően is, és még a hetvenes-nyolcvanas években is leginkább kádergyerekek kerülhettek képernyő közelébe. Az is előfordult, hogy az ÁVH-tól, a katonai hírszerzéstől vagy a Néphadseregtől helyeztek át embereket a tévéhez, de persze ez nem volt mindenkire igaz. Olyan, ma már legendának számító tévések életét mutatja be röviden a szerző, részben állambiztonsági források alapján, mint Regős Sándor, Megyeri Károly, Kovalik Károly, Vitray Tamás, Radnai János, Vitár Róbert, Árkus József, Rózsa András és György, Kepes András, Juszt László, a Szeva bácsiként is emlegetett Szemjon Mogiljevics, Aczél Endre, Avar János, Baló György vagy Frei Tamás. Az utolsó fejezet a Szomszédok című sorozat elemzésén túl, kitekintést nyújt a rendszerváltást követő médiaháborúra, és a Nap TV megszüntetése kapcsán a kommunista múlttal rendelkező tévések "átmentéséről" is ír. A kötetet jegyzetek és névmutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]