Charles Boner angol útirajzíró, költő 1865-ben jelentette meg Erdély terményei és népe (Transylvania; Its Products and Its People) című művét, melyben a 19. századi Erdélyről ad kiváló és alapos leírást. A fekete-fehér metszetekkel, rajzokkal, kihajtható térképekkel illusztrált kötet a kolozsvári   [>>>]

Charles Boner angol útirajzíró, költő 1865-ben jelentette meg Erdély terményei és népe (Transylvania; Its Products and Its People) című művét, melyben a 19. századi Erdélyről ad kiváló és alapos leírást. A fekete-fehér metszetekkel, rajzokkal, kihajtható térképekkel illusztrált kötet a kolozsvári Kriterion Könyvkiadónak a korszak Nyugat-Európában kiadott, monografikus igényű Erdély-ismertetéseket tematikus sorozatba foglaló vállalkozásába illeszkedik. John Paget 1839-es Magyarország és Erdély (201206108; legutóbb a Rubicon Intézet gondozásában: 202219061), valamint Auguste de Gerando 1845-ös Erdély és az erdélyiek (201821077) című munkái után újabb jelentős leírás kerül terítékre Csortán Ferenc fordításában, aki informatív, a keletkezést ecsetelő és a történelmi körülményeket legalább vázlatosan elemző bevezetőt is kanyarított a mű elé. A szerző negyvennyolc esztendősen, 1863 szeptemberében vágott neki kilenc hónapos útjának. Mint a cím is jelzi, gazdag természetrajzi és gazdaságföldrajzi (borok, erdők, bányák, talajjavítás, lovak, sertések) ismereteket közöl, amellett, hogy az „eldugott kis országot alkotó népességről is megpróbál pártatlanul írni. Úgy tűnhet, a magyarok, a székelyek és a románok mellett talán aránytalanul nagy szerep jut a szászoknak, azonban mai szemmel ez külön értéke a könyvnek, hiszen alig tudunk valamit e népcsoportról, pláne a szabadságharc leverése (1849) és az 1867-es kiegyezés közötti időszakból. Boner eleinte az őt igaz barátsággal, fogadó magyarok szemüvegén keresztül látta az „erdőn túli viszonyokat, később, midőn egyre több időt töltött a szász településeken, hangja kritikussá vált nemzetünk iránt. A kötetvégi függelékben olvasható Előszó a német kiadáshoz című írásának részlete viszont a ma divatos „PC (politically correct) kritériumokat is teljesíti: „Számomra, mint mindenki számára, aki részrehajlás nélkül csak az igazságot mondja, a legnagyobb nehézséget a különböző nemzetekhez való igazságos viszonyulás jelenti. Az egyiket nem túl csillogó fénybe, a másikat pedig nem túl sötét árnyékba állítani. Ezt állandóan szem előtt tartottam. Ha néha nem így sikerült, az nem a tudatos vizsgálat hiánya miatt történt. [] Még azok is elismerték, hogy pártatlan és szigorúan igazságos akartam lenni, akik nem osztották politikai nézeteimet. Remélem azt is, hogy ez a nyilvánvaló törekvés mellékessé tesz minden érzékenységet és barátságtalan érzést, ha nézeteltérés lépne fel az író és más emberek között. [] ha valakit nem dicsérünk állandóan, az még nem jelenti azt, hogy barátságtalan érzésekkel vagyunk iránta. Mióta a könyvet megírtam, alkalmam nyílt átgondolni, amit a magyar ügyekről megfogalmaztam, az új tapasztalatok és tények fényében felülvizsgáltam ítéleteimet. Semmi okát nem láttam annak, hogy akárcsak egyetlen kijelentést is megváltoztassak. A több szempontból is értékes és érdekes történeti, művelődéstörténeti munka beszerzése széles körben ajánlott. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]