A sokoldalú lengyel írót kevéssé ismerhetik hazánkban. Marcin Wicha Lengyelországban gyermekkönyveivel, esszéivel és grafikáival is széles körben vált népszerűvé, mostani regénye, 2018-ban két rangos irodalmi díjat is elnyert. Az egyes szám első személyű narrátor, édesanyja halála után elmegy a   [>>>]

A sokoldalú lengyel írót kevéssé ismerhetik hazánkban. Marcin Wicha Lengyelországban gyermekkönyveivel, esszéivel és grafikáival is széles körben vált népszerűvé, mostani regénye, 2018-ban két rangos irodalmi díjat is elnyert. Az egyes szám első személyű narrátor, édesanyja halála után elmegy a kiüresedett lakásba, hogy számba vegye a hagyaték „részleteit. A negyvenes-ötvenes férfi mindig jó viszonyt ápolt az édesanyjával, akit nagy szeretettel jelenít meg a történetben. Nem „széplelkűsködik, amikor az édesanyját jellemzi, leírja az asszonynak sok hibája volt, mindenki „nehéz embernek tartotta szókimondásáért, soha nem volt hajlandó hazudni és mindenkinek a szemébe mondta a véleményét. A zsidó családba született, erős jellemű anya, feleség, majd nagymama, átélte a holocaust éveit és döbbenten szembesül azzal, hogy a szocializmus éveiben, Lengyelországban ismét ott lappang az antiszemitizmus. Amikor a férfi a könyvespolcon sorakozó régi köteteket pásztázza, szinte mindegyik regény, verseskötet előhív belőle egy-egy kedves emléket, például Jane Austen, Emma című regényét mindig akkor vette elő az édesanyja, ha életének nehéz, szomorúsággal kikövezett szakaszához ért. Ilyenkor ez a történet volt az, amely helyre billentette lelki egyensúlyát. Az emlékező felidézi szülei vásárlási mániáját, mert amikor a lakás lomtalanítására szánja el magát, olyan semmit nem érő, apró tárgyak akadnak a kezébe, amelyet a szülei nagy gonddal gyűjtögettek, amikor szenvedélyüknek hódolva, naponta „beszerző kőrútra mentek. Miközben az emlékek fényében körvonalazódik a szeretett édesanya alakja, aközben a huszadik századi Lengyelország anomáliákkal „terhes politika és társadalmi rajzolata is értelmeződik az olvasó számára. A könnyed „kézzel megírt regény egyáltalán nem „nyomott vagy reményvesztett hangulatú, mert az édesanya határozottsága, szókimondó őszintesége, amely a fiára hátrahagyott örökül, tiszta fénnyel ragyogja be az egész történetet. A kötet végén az anya kedvenc olvasmányainak jegyzékét is hozza az író, akinek regényét a mai külföldi irodalmat megismerni vágyóknak elsőrendűen érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]