Lengyelország 1939. szeptemberi német-szovjet lerohanása után a 75 ezer fős lengyel hadsereg széthullott, ám mintegy egyharmada eljutott Angliába, ahol a londoni lengyel kormány brit támogatással újjászervezte e maradék haderőt. Ebből válogattak ki és képeztek ki 316 főt, akiket „csendes-sötét   [>>>]

Lengyelország 1939. szeptemberi német-szovjet lerohanása után a 75 ezer fős lengyel hadsereg széthullott, ám mintegy egyharmada eljutott Angliába, ahol a londoni lengyel kormány brit támogatással újjászervezte e maradék haderőt. Ebből válogattak ki és képeztek ki 316 főt, akiket „csendes-sötét katonáknak neveztek, és akiket ejtőernyővel juttattak el Lengyelországba, hogy ott 1941 februárja és 1945 decembere között kommandós akciókat hajtsanak végre. Az „Agaton fedőnevű Stanisław Jankowski főhadnagy 1942. március elején érkezett meg a Varsóhoz közeli Wyszkówba, ettől kezdve - a „csendes-sötét katonák túlélési esélyei alapján - mintegy fél év volt hátra az életéből. Ő azonban túlélte a háborút, sőt az ellenállási mozgalom egyik kulcsszereplője lett, az okmányhamisító részleget működtette. Számos vakmerő akciójuk mellett egyik feladatuk az volt, hogy a lengyel településeket elhagyó németek után vegyék hatalmukba a városokat, falvakat, hogy a keletről érkező Vörös Hadsereg közjogi szempontból ne „felszabadító, hanem idegen megszálló legyen, épp olyan, mint korábban a Wehrmacht vagy a Waffen SS volt. A cél ezzel az volt, hogy majd a béketárgyalások alkalmával az általuk birtokolt terület a londoni emigráns kormány főhatalma alá kerüljön. Jankowski terjedelmes memoárját Kovács István polonista fordította magyarra, de nem a lengyel cenzúra által megcsonkított publikált szöveget, hanem a szerző gépiratos kiegészítéseivel teljessé tett textust. Stanisław Jankowski 1939. szeptember 1-jével, a háború kitörésének napjával kezdi emlékezéseit, amely 1945. május 5-én, Tirolban ér véget, amikor megpillantja az első amerikai katonát. A két dátum között regényesen izgalmas epizódok sokasága esett meg vele és az ellenállási mozgalom fegyvereseivel. A szerző minden esemény, akció előzményét, hátterét is alaposan föltárja, miközben az egész művön végighúzódik a veszélyérzet feszültsége, hiszen a német közigazgatás és a Gestapo rendkívül szoros ellenőrzés alatt tartotta a megszállt területek lakosságát. Gondot fordít az ellenállás tagjai sorsának, lelkiállapotának megjelenítésére, történetük folytatásának bemutatására is, miközben minden állítását precízen adatolja az 1957-től mintegy két évtizeden át írt memoárjában. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]