történelem (mint irodalmi műfaj) ; magyar irodalom, emlékiratok ; emlékiratok, magyar irodalom ; magyar emlékiratok ; magyar irodalom, memoárok ; memoárok, magyar irodalom ; magyar irodalom, naplók ; naplók, magyar irodalom ; emlékiratok
A szerző egy internetes blogban már 2018-ban megörökítette különös, mindennapinak egyáltalán nem nevezhető, megrendítő történetét, amely egyszerre szól az anyai szeretet „mindenhatóságáról, arról, hogy soha nem szabad feladni reményt, mert az élet egészen különös utakat kínálhat fel annak, aki
[>>>]
A szerző egy internetes blogban már 2018-ban megörökítette különös, mindennapinak egyáltalán nem nevezhető, megrendítő történetét, amely egyszerre szól az anyai szeretet „mindenhatóságáról, arról, hogy soha nem szabad feladni reményt, mert az élet egészen különös utakat kínálhat fel annak, aki nyitott minderre. Ezeknek a „blogbejegyzéseknek a foglalata a mostani témájában „unikális kötet, amely Lohonyai Dóra gyermekeivel Indiában eltöltött fél esztendejének krónikája. A szerző három gyermeket nevel, két fiút, Kendét és Karsát, és egy kislányt, Kirát. A gyerekek közül Kiránál és Kendénél autizmust állapított meg az orvosi vizsgálat, Karsa azonban nem autista mégsem átlagos ő sem. Az édesanyának buddhista barátnője, aki már nyolc évet tanult egy megvilágosodott Guru mellett, azt ajánlotta, hogy keressék fel a mestere által ismert, Indiában élő szent embert, aki egyébként soha nem gyógyít fehér embert, de velük, valamiféle különös sugallat alapján kivételt tesz. Amikor adódott egy lehetőség a szerző kiutazott gyermekeivel Indiába, itthagyta maga mögött addigi sorsát, kilépett a komfortzónájából, mert úgy érezte, ha a teljes gyógyulásra nem is, de arra van remény, hogy gyermekei életminőségét jobbá tegye. Indiában felkeresték „Guruji bácsit, aki 35 éve gyógyít, mindössze napi 3 órát alszik és nagyon szerényen él. A templomában (ez valójában egy irodaház) egészen varázslatos, különös szertartás részesei lehettek, ám mindez nem szemfényvesztés volt, mert a férfi energiáján keresztül az esetek többségében ez idő alatt történik meg a „csoda, a gyógyítás/gyógyulás. Lohonyai Dóra fél évet töltött el Indiában három gyermekével együtt, ennek az időszaknak a részleges gyógyulás (az autizmus ugyanis nem gyógyítható betegség, hanem veleszületett állapot) folyamatának időnként könnyfakasztó érzelmeket indukáló, katartikus élményekkel teli lenyomata a krónika, amely egyben szellemi és lélekutazásra is invitálja az olvasót egy különleges, színes és az európai ember számára ismeretlen, csodaszép világba. Értékes, a hasonló témában érintetteknek erőt adó kötet, amely egyrészt a feltétel nélküli anyai szeretet apoteózisát „zengi másfelől a kitartás az újratervezés lehetőségének meglátására irányítja az olvasók figyelmét. Érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]