Röhrig Géza, aki színész, rendező, judaisztikával foglalkozó bölcsész, nem utolsósorban költő is, mégpedig megrendítő versek halk szavú szerzője. Az életrajzából tudni lehet, hogy újszülött korában édesanyja elhagyta a családot, négy éves volt, amikor az édesapja meghalt, nevelőszülőkhöz került,   [>>>]

Röhrig Géza, aki színész, rendező, judaisztikával foglalkozó bölcsész, nem utolsósorban költő is, mégpedig megrendítő versek halk szavú szerzője. Az életrajzából tudni lehet, hogy újszülött korában édesanyja elhagyta a családot, négy éves volt, amikor az édesapja meghalt, nevelőszülőkhöz került, egyszóval csakugyan nehéz gyermekkora volt. Ez a nagyon mélyről, szinte reménytelenül hátrányos helyzetből történő indulás és emlékvilág határozza meg lírájának alapvonalait, és nem csupán témáit, motívumait tekintve, de oly módon is, hogy költészete egyszerre érzékeny és brutális, közvetlen és letaglózó, hű kifejezője a kisgyermekként átélt szörnyűségek emlékekben megőrződött lelki lenyomatainak. Ettől viszont szociális elkötelezettsége, humanista szolidaritása, az élet útjáról félrelököttekkel való rokonszenve sőt azonosulása adja költészetének tematikus kereteit, egyben mondandója lényegét. Valami nagy szenvedés-vállalás, önkéntes teherviselés, a mások bajának tökéletes átélése adja költői attitűdjét: "megyünk megyünk / sívó kemény sziken / ha megáll cserélünk / én viszem a szívem" (transz). Már születése korszakát szörnyűségek övezik: "anyám hasba szúrták / ifjan beleőszült / mázlim volt megúsztam / egy héttel azelőtt szült" (bio). A számára szinte ismeretlen anya arca, alakja végigkíséri a költészetét (találkozás; család fiú; anyjára; ma). Azután édesapja elvesztése (identitás) határozza meg költői látását; hihetetlen érzékenységgel fogja föl és ábrázolja mások szenvedéseit (böbe; laci könyörög; zsanett; péter; gabi; kinga), versei sorából drámai sorsú embergaléria bontakozik ki. Szánja a hajléktalanokat (megfagyott egy hajléktalan; hajléktalantemetés), elsiratja a nyomorultul elpusztult gyermeket (nekrológ), az 56-os forradalom mártírját (angyal istván). A ciklusok sorában egy képzőművészeti alkotások inspirálta verseket sorol: Kondor Béla, Derkovits Gyula, Mednyánszky László, Vajda Lajos, Henri Rousseau, Szántó Piroska képei fölött tűnődik el, és asszociál az élet abszurditásaira. Röhrig Géza versei a beteg, az alávetett, a kiszolgáltatott emberekkel való, azonosulásig, sorsvállalásig menő szolidaritást jelenítik meg (üzenet; de profundis), amely az utolsó ciklusban biblikus témák földolgozásának formájában jelenik meg (hittérítő; rebeka; ádám; hozsanna). A kötet négy ciklusának gondolati íve az önéletrajzi elemektől, a maga keserves sorsától szárnyal föl, átível az emberi sors megannyi drámáján és lehetőségén, hogy a művészetek gondolatébresztő hatásán keresztül eljusson a tételes hit kérdéseiig. Röhrig Géza komor témái finoman formált zenei hatásokkal, halk hangokkal, ütemes darabokban öltenek testet, némiképp tartalom és forma dichotómiáját alkotva meg. Igen jelentős költészet ez kortárs líránk el nem hanyagolható értéke. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]