A hatvanas és hetvenes évek Amerikáját a vietnami háború, a diáklázadások, a fekete polgárjogi mozgalmak, a hippikorszak annyira megosztották, mint utoljára talán az éppen száz évvel korábbi polgárháború. Több mint elgondolkodtató, hogy ebben a forrongó időszakban milyen sok elvetemült   [>>>]

A hatvanas és hetvenes évek Amerikáját a vietnami háború, a diáklázadások, a fekete polgárjogi mozgalmak, a hippikorszak annyira megosztották, mint utoljára talán az éppen száz évvel korábbi polgárháború. Több mint elgondolkodtató, hogy ebben a forrongó időszakban milyen sok elvetemült sorozatgyilkos tevékenykedett az országban, elég csak a Manson családra, Ted Bundyra, vagy a máig ismeretlen Zodiákusra gondolnunk. Ezekhez volt mérhető a magyar olvasóközönség előtt debütáló, de hazájában és Európában már jól ismert francia író, Marc Dugain könyvének főszereplője. A sztori egy az egyben Edmund Kemper (a könyvben Al Kenner) élettörténete. A most hatvannyolc éves, a kaliforniai Vacaville-ben raboskodó, hatalmas termetű (2,2 m, 130 kg), és kifejezetten intelligens (IQ-ja magasabb, mint Einsteiné), azonban beilleszkedni teljesen képtelen, aszexuális férfi kérvényezte a saját halálbüntetését, de életfogytiglant kapott. Kézbe véve a kötetet, nyilván felteszi magának a kérdést az olvasó, érdemes-e még egy bőrt lehúzni erről az esetről, amelynek számos feldolgozása ismert, és olyan rangos regényt és filmalkotást ihletett, mint A bárányok hallgatnak (200706176). Azonban az elbeszélés sajátos nézőpontja a szokványos sorozatgyilkos-biográfiának tűnő könyvnek különös ízt ad, ugyanis maga a főhős meséli el történetét, évekkel később, a börtönben, egy olyan hippilánynak, aki maga is az áldozata lehetett volna. Kemper, azaz Kenner először a házsártos nagyanyját, majd a nagyapját öli meg, aztán némi kószálás után feladja magát a rendőrségen, ahonnan - mivel ekkor még fiatalkorú - a pszichiátriai osztályra utalják. A fiú, a manipulatív, hiperintelligens pszichopatákra jellemzően, annyira közel kerül az őt vizsgáló pszichiáterhez, hogy idővel az asszisztensévé válik, az orvos pedig meg van győződve arról, hogy védence előbb-utóbb képes lesz beilleszkedni a társadalomba. Kiszabadulva Kenner először csak teng-leng, megpróbál újból belépni anyja életébe, aki - akárcsak gyerekkorában a nagyra nőtt, csodabogár kisfiút - durván elutasítja. Ezért összebarátkozik a helyi rendőrökkel, és a pszichiáterénél felszedett tudásával bűnözői profilokat alkot, illetve őt küldik egy hippikommunába szökött lány felkutatására. Kis híján feleségül veszi egy helyi rendőrtiszt lányát, Wendy Duigant, ám a gyilkosság vágya továbbra is hajtja, így ismét ámokfutásba kezd: fiatal stoppos lányokból álló áldozatait brutálisan kivégzi, majd közösül a hullákkal, később feldarabolja és elrejti a testeket. Az egészre végül gyűlölt anyja, és annak barátnője kivégzésével teszi fel a pontot. Ezután feladja magát éppen annak a rendőrnek, aki addig közeli barátjának hitte. Az olvasó a gyilkos szemével láthatja a szörnyűségeket, valamelyest képet alkotva arról, milyen szomorú, szeretethiányos és megaláztatásokkal teli élet farag egy többre hivatott fiút bestiális gonosztevővé. Az Óriások útja nem riportkönyv, nem is csupán egyszerű krimi, inkább kőkemény társadalomkritika, és megrázó önvallomás. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]